Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Anaxagoras... ----

Magyar Magyar Német Német
Anaxagoras... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Anaxagoras

Klazomené-ben, Kis-Ázsiában Kr. e. 500 táján előkelő szülőktől született. De a tudományt megszeretvén, odahagyta hazáját, s 20 vagy 25 éves korában elment Athénbe, ahol Periklés barátságába fogadta. Röviddel a peloponnézoszi háború kitörése előtt istentelenséggel vádolták (talán politikai okok is működtek közre) s Athenből száműzték. Lampszakusba ment, ahol 72 éves korában meghalt. Műveiből «a természetről» tetemes töredékek maradtak fenn (kiadta Schorn, Bonn 1829). Ő is, mint a többi görög filozofus, azt vallja, hogy igazában semmi sem lesz és semmi sem vész el, az anyag örökkévaló, csak formájában s alkotó részeinek összetételében változik. De sem az anyag mozgását nem bírja magából az anyagból magyarázni, még kevésbbé a világ egyetemes összhangját. Ez csak egy gondolkodó valónak lehet műve, a szellemé, görögül núsz-é. «Mind a dolgok össze voltak keverve s akkor jött a núsz, mely a rendet vitte be». Így Anaxagoras az első, aki a görög filozofiába e dualizmust: szellem-anyagot viszi be. Az anyag részekből áll, a szellem egyszerű, semmivel sincs összekeverve, magában van, a dolgok közt a legfinomabb s legtisztább. Látnivaló, hogy a szellemnek e fogalma nem azonos a személyes istenségével. Inkább csak természeti erőt jelent fizikai magyarázat céljából fölvéve. Ezt szemére is hányja A.- nak mind Platón, mind Aristotelés. Ez utóbbi azt mondja róla, hogy a világrendező szellem fogalmának megállapításával úgy lépett föl, mint egy józan ember a részegek közt, de baj az, hogy nem tudja e fogalomnak hasznát venni, s néha a «núsz» csak deus ex machina, mely föllép, ha a magyarázó a természeti okokból kifogyott. Az anyag A. szerint nem egyforma tömeg, hanem keveréke számtalan nem keletkezett s el nem enyészhető, változhatatlan, láthatatlan kicsiny, de nem oszthatatlan sajátlagos minőségű részeknek, aranyrészecskéknek, húsrészecskéknek, csontrészecskéknek stb., melyeket A. csiráknak, spermata, chrémata, későbbiek pedig homöomeriáknak neveztek (hasonló nemű részekből álló rész vagy egész).

Az ősállapotban az anyagok mind együtt voltak. Elválásukat a szellem eszközölte, egy pontban előidézvén örvényző mozgást, mely minél tovább terjedt, annál több részt vont magába. E mozgás folytán mindenekelőtt két tömeg származott, a meleg, száraz, világos és ritka egyrészt, a hideg, nedves, sötét és sűrű másrészt. A mozgás tartama alatt az anyagok elválása tovább folyt, de soha nem ér véget. Mert e testek most sem állanak egészen egyforma részekből, az aranyban egyéb is van, nem arany. Ezen alapszik a dolgoknak szemeink előtt történő változása. Ha nem volna minden mindenben, akkor nem lehetne mindenből minden. A ritkát s meleget a mozgás a kerület felé vitte, a sűrűt s nedveset a középpont felé, így kelekezett a föld, egy sík test, melyet a levegő hord. Kőtömegekből, melyek a forgás alatt a földtől elváltak s az éterbe kerültek s ott izzó állapotba jutottak, lettek a csillagok. A hold a naptól kapja világosságát; körülbelül akkora, mint a Peloponnezus s lakói is vannak; a nap sokkal nagyobb s ő adja a többi csillagoknak is világosságuk legnagyobb részét. A föld sarából keletkeztek az élő lények. A núsz élteti őket, amely minden élő lényben ugyanaz, de különböző mértékben van meg bennük. Az ember érzéki észrevétele is a núsz dolga, de az érzéki szervek közvetítésével, melyek a dolgokat nem a hasonló, hanem a hasonlótlan által, p. a meleget a hideg által fogják föl; az érzékek nem elég erősek az igazság fölfogására; igazi megismerést csak az ész ad. Ez egyike legfontosabb elveinek, mely igazi haladást készít elő. A legnagyobb megelégedést a világegyetem megismerése szerzi. Egyes fenmaradt mondásai mutatják, hogy az életnek komoly, nemes felfogását tanította. Az istenekről nem tanított semmit. Csodákat, mint az egoszpotamosi nagy meteorkő esését, természetes módon magyarázta. Tanítványai voltak: Metrodoros Lampszakusból, aki a homeri mitologiát allegorikus módon magyarázta s Archeláos Athénből, ki az ősanyagok kaoszát levegőnek nevezte s ezzel a szellem s anyag ellentétét is gyöngítvén, a régi jón természetfilozofiához közeledett ismét.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is