Ancsel Éva

(Bp. 1927. máj. 23.-Bp. 1993. máj. 1.) Filozófus, egy. tan. (1978-), a filozófiai tud.-ok kandidátusa (1973), majd doktora (1977), az MTA tagja (l. 1985, r. 1990). Középisk.-i (1950-), majd tanítóképző int.-i tanár (1960-), a Gyógyped.-i Tanárképző Főisk. docense (1968-), az ELTE bölcsészettud.-i kara filozófiai tanszékének oktatója (1970-). Esztétikai és tört.-filozófiai munkássága mellett különösen jelentősek etikai tanulmányai, amelyek ped.-ok nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták. Nagy szerepet játszott a középisk.-i filozófiaokt. megvalósításában és ált. a filozófiai műveltség terjesztésében. Munkásságát Áll. Díjjal (1983) és SZOT-díjjal (1986) ismerték el. - F. m.: Művészet, katarzis, nevelés. Bp. 1970.; A szabadság dilemmái. Bp. 1972.; A megrendült öntudat mítoszai. Bp. 1974.; Töredékek az emberi teljességről. Bp. 1976.; Történelem és alternatívák. Bp. 1978.; Írás az éthoszról. Bp. 1981.; Éthosz és történelem. Bp. 1984.; Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról. Bp. 1986.; Az aszimmetrikus ember. Bp. 1989.; Az ember mértéke vagy mérték-hiánya. Bp. 1992.; Az élet, mint ismeretlen történet. Bp. 1995.

Knausz Imre

Szerkesztette: Lapoda Multimédia