Andersson

1. Károly János, Afrika-utazó, szül. Svédországban 1827., megh. 1867 jul. 5. 1850-ben Galtont kísérte el Dél-Afrikába és vele a Dama- és Ovampo-földet kutatta ki természeti és néprajzi tekintetben. A Ngami tóhoz, amely felé igyekeztek, csak második utazása alkalmával, 1853-ban ért. Miután «Laka Ngami, or Discoveries in South-Africa» (London 1856, 2 kötet, németül Lipcsében, 1858) cím alatt útleírását kiadta, még 1856-ban visszatért Dé-lAfrikába, ahol bányatiszt lett, de már 1858-ban a Cunene folyó nyomozásával kezdett foglalkozni. Ez utján fedezte föl az Okavango folyót. «The Okavango River» (London 1861, németül Lipcse 1863). 1860-ban mint elefántcsont-kereskedő telepedett meg a Dama-földön és a damákat többször vezette háborúba a namaquák ellen. Szüntelen vadászás és kóborlás közben a Herero-földről végre 1867-ben elérte a Cunenét. Hagyatékából 1875-ben adta ki Lloyd: «Notes of travel in South Africa» c. művét.

2. A. Nils János, svéd botanikus, szül. Gördserumban a smalandi kerületben 1821 febr. 20., megh. Stockholmban 1880 márc. 27. Beutazta Skandináviát, Németországot, Franciaországot és Angliát, s mint botanikus résztvett az Eugénia svéd hajónak a világ körül való utazásában (1851-1853); 1856-ban Stockholmban tanár és a tudományos akadémia növénytani gyűjteményeinek felügyelője lett. Főbb művei: «Lärobok i Botaniken» 1. köt., Stockholm 1851-53; «Plantae Scandinaviae Stockholm 1849; «En verldsomsegling» Stockh. 1853-1854, 3 köt.; németül «Eine Weltumsegelung», Leipz. 1854; «Salices Lapponiae», Upsala 1845; «Conspectus vegetationis Lapponiae»,u. o. 1846; «Cyperaceae Scandinaviae» Stockh. 1849; «Gramineae Scandinaviae», u. o. 1852; «Om Galapagos-Öarnas vegetation», u. o. 1854; «Inledning till botaniken», u. o. 1851-53, 3 kötet; «Monographia Salicum hucusque cognitarum», I. u. o. 1867; ugyanő dolgozta ki a fűzfaféléket De Candolle Prodromusa. XVI. kötet 190-331. l.; «Monographia Andropogonearum» u. o. 1856.

Forrás: Pallas Nagylexikon