Andlaw

ősrégi nemes család Elszászban, hol 1274. az ugyanilyen nevű várost és uradalmat kapta hűbérül, Rómából vette eredetét, hol Pantaleon Andelado szenátori méltóságot viselt. Andelado B. Nagy Károly idejében az Andelaha várat építette Elszászban, honnan e család Németországba, Franciaországba és Svájcba terjedt el; a család legidősbike pedig azzal a joggal dicsekedett, hogy magát a szt. római birodalom örökös lovagjának nevezhesse. A. Günther 1141-ben apát volt St. Blasien kolostorban; A. Walter, Henrik, Diepold és Péter 1386-ban Sempach mellett estek el. A. Máté 1448-ban murbachi apát volt. A. György 1454-ben bázeli prépost s 1460-ban az ottani egyetemnek első rektora volt; részt vett a konstanzi és bázeli zsinatokon. A. Péter Hermán kolmári kanonok 1460-ban egy nevezetes államjogi munkát írt, melynek címe: «De imperio Romano-Germanico libri II.» A. Arbogast 1607-ben a johannita lovagrendnek nagymestere volt. 1676-ban a család a német birodalmi bárói, 1750-ben pedig Franciaországban is a bárói rangot nyerte. 1814-ben A. Hubert József Ausztriában a grófi címet kapta. A. Felix gróf a pair méltóságot is elnyerte, 1830-ban azonban erről lemondott. Jelenleg két grófi vonal áll fenn, az egyik Franciaországban virágzik, a másik, mely A. Ernő Frigyes bárótól származik, Elszászban, Homburgban és Bádenben birtokos. Ez utóbbiból származott A.- Birseck Konrád Károly Frigyes (1766-1839), osztrák és modenai követ, kit a szövetségesek 1813-ban a Franche Comté élére állítottak. Két fia volt: Ferenc Xaver és Henrik. Az idősbik, bádeni titkos tanácsos, 1799 okt. 6-án született, meghalt Homburgban 1876 szept. 4-én, hírre jutott mint diplomata és jeles író. Művei közül nevezendők: «Erinnerungen aus den Papieren eines Diplomaten» (1857). «Mein Tagebuch. 1811-1860» (1862, 2. köt.). «Die Frauen in der Geschichte» (1861). «Die byzantinischen Kaiser, ihre Palast- und Familiengeschichte» (1865) «Sieben heilige Fürsten» (1865). - Öccse: A.-Birseck Henrik báró, 1802 aug. 20-án szül., meghalt hugstetteni jószágán Freiburg mellett 1871 márc. 3-án. 1821-ben bádeni katonai szolgálatba lépett, de már 1825. ismét kilépett a hadi szolgálatból; 1833 óta a bádeni első kamrában a feudális és ultramontán pártnak előharcosaként szerepelt 1866-ig és a katolikus egyesületek vándorgyűlésein is mondott gyakran beszédeket. A bádeni 1848 és 49-iki eseményeket a megelőző törvényhozás következményeinek tekintette; ebbeli nézeteit «Der Aufruhr und Umsturz in Baden, als eine natürliche Folge der Landesgesetzgebung» (Freiburg, 1850) c. művében fejtette ki. Írt azonfelül több felekezeti szellemtől áthatott röpiratot; így p.: «Gedanken meiner Muse über den Einfluss der Kirche auf Familie, Gemeinde u. Staat.» (1859-61.) V. ö. Allgem. Deutsche Biogr.

Forrás: Pallas Nagylexikon