Andreae

1. Jakab, német luther. teologus, szül. a württembergi Waiblingben 1528., megh. 1590. Tübingában végezte tanulmányait, 1546-ban diakónus lett Stuttgartban, 1549-ben Tübingában, majd 1553-ban szuperintendens, 1562-ben teologiai tanár, prépost és kancellár a tübingai egyetemen. Nagy készültsége és diplomáciai ügyessége által tűnt ki. Az evang. egyházi ügyek rendezése körül (Németországban) nagy tevékenységet fejtett ki s az akkori dogmatikus szóharcok közepette buzgó terjesztője volt a lutheri tanoknak. Főleg az ő befolyása miatt jött létre 1577-ben a formula concordia. L. Fittbogen, Jakob A. (Hagen 1881); Pressel a «Jahrbücher für deutsche Theologie»-ban (1877).

2. A. Ján. Bálint, német költő, szül. Herrenberg württembergi városban 1586 aug. 17., megh. Stuttgartban mint szuperintendens és apát 1654 jun. 27. A kornak száraz dogmatikai vitáival szemben sürgette a szeretet gyakorlásában tevékeny kereszténységet; ennek érdekében vallásos egyletet tervezett, melynek jelképe a rózsában díszlő kereszt lett volna. Ezért tartják őt még ma is némelyek a «Rosenkreuzer» név alatt ismeretes rend alapítójának vagy fölelevenítőjének, pedig e rend nevetséges v. helytelen szereplését ő maga is kigúnyolta. Latin s német nyelven írt művei, melyeknek jelentőségére Herder fordította újra (1786) a figyelmet, gazdagok éles és mélyen erkölcsös gondolatokban. Ilyenek: «Christlich Gemäl» (1612), «Hercules christianus» (1615, németül 1845), «Menippus» (1617), «Geistliche Kurzweil» (1619), «Chymische Hochzeit Christiani Rosenkreuz» (1616) c. művében tiltakozik minden ábránd ellen és nyíltan síkra száll korának ilyirányú hóbortjai ellen. V. ö. Hossbach, A. und sein Zeitalter, 1819.

2. A. János a XIV. század elején élt kanonisták legjelesebbjeinek egyike, 1301-től kezdve 1348 jul. 7-én bekövetkezett haláláig bolognai tanár. Az iskola az ő munkáját (1304-ből) fogadta el a Sextus glossa ordinariájául. Ugyanő készítette a Clementinához is a glossa ordinariát 1326-ban. Ezenkivül a Sextushoz Novella címén apparátust írt, valamint ugyanezen a címen nagy kommentárt írt IX. Gergely Decretaleseihez.

3. A. Brami, német gépészmérnök, szül. majnai Frankfurtban 1819-ben, megh. 1875 máj. 7., a hamburg-magdeburgi gőzhajózási társaság buckaui gépgyára műszaki irodájának főnöke volt; majd Amerikába ment, hol a cukorgyártást európai módszer szerint törekedett meghonosítani, de balsorsban gazdag 7 év után visszatért és a buckaui gyár igazgatója lett. Az általános gépészet terén érdemei vannak.

Forrás: Pallas Nagylexikon