Angina

(gör., magyarul torokgyík). Régebben nagyon használt kifejezés fulladási érzéssel járó torokbajok, sőt általában hevenyes torokbajok jelzésére; mint ilyeneket megkülönböztették az A. catarrhalis, l. Torokhurut, A. crouposa l. Croup, az A. diphtheritica l. Diftéria. E tulajdonképen való torokbajokon kívül A. neve van egyfelől egy kiterjedt kötőszöveti gyulladásnak a nyak elülső részletén A. Ludovici, amely rendesen genyedésre vezet s csak lassan gyógyul és másfelől az ú. n. szívgörcsnek A. pectoris, angor pectoris, stenokardiás kitörése. Ez utóbbi mint igen heves, összeszorító érzés jelentkezik hirtelen való kitörés alakjában, s e fájdalom gyakran a bal karba is kisugárzik; ilyenkor a beteg halavány lesz, lélekzete visszafojtott, szívműködése szaporább, gyakran igen erős, rendetlen szívdobogású. Általában a fájdalom és a halálfélelem a leginkább szembeszökő tünete ennek a bajnak, mindazonáltal oly esetek is vannak, amidőn a fájdalom teljesen hiányzik, s csak a hirtelen beálló elhalaványulásból s zavart szívműködésből lehet felismerni a baj jellegét. Ezek a kitörések csak néhány percig tartanak, de többnyire ismétlődnek. E baj eredete v. ideges, hiszteriás jellegű, s akkor jelentéktelen és múló, v. pedig szívbántalommal van összefüggésben, amikor igen komoly s a beteg életét is hirtelen veszélyeztető fokra hághat. A gyógyítás a baj eredetének megfelelőleg választandó meg, az előbbinél hidegvíz, az utóbbinál azonban amilnitrit belélegzés, jódkalium és trinitrin használata hozhat létre tartós javulást.

Forrás: Pallas Nagylexikon