Angol filozofia

A tudományok történetét csak bajosan, sok viszásság árán tárgyalhatni nemzetek szerint, mert mióta tudományos élet van, egyik jellemző vonása az egyetemességre való törekvés, mely sem a nyelvek különbözősége, sem az idők választó fala előtt meg nem áll, mely egyrészt a tudomány nemzetköziségében, másrészt a történeti fejlődés folytonosságában nyilvánul. Csak ha valahol oly fejlődés indul meg, mely eredetére nézve jóformán önálló, kevés idegen behatás alatt áll, s éppen ezért bizonyos egységes jelleget mutat, mely egész folyását egy mederben folyónak tűnteti föl, van helye ily nemzetek szerint való előadásnak. Ilyen p. a görög műveltség és tudomány története, már azért is, mert ránk nézve első s a maga fénykorában egészen külön állott. A filozofiában is inkább lehetséges, mint egyéb tudományokban, mert a nemzeti jelleg nyilvánulásának s azáltal az egységes összefoglalásnak szélesebb alap kínálkozik. A középkorban az ilyen nemzeti különbségek nem igen nyilvánulhattak s azért nem is szólhatni külön angol filozofiáról a középkorban. Az angol szellem erősebb filozofiai föllendülése Bacon-tól számítható, a XVII. század elején, kivel egy idegen hatásoktól ugyan nem ment, de mégis némileg összefüggő filozofiai fejlődés keletkezik, melynek főalakjai Hobbes, Locke, Berkeley, Hume, akikhez azután a XVIII század skót filozofiai iskolája csatlakozott. Habár ezek iránya s törekvései nem uralkodtak kizárólagosan és mellettük más irányok is fejlődtek, mégis ezeknek tulajdonítható az a nagy hatás, melyet az angol szellem a XVII. és XVIII. században az európai gondolkodás fejlődésére gyakorolt. Nem egységes rendszert fejtettek ki, de bizonyos egységes jelleg vonul végig gondolkodásukon, mely részletesen az ő jellemzésüknél fejtendő ki, és melyről általánosságban mondhatni, hogy a tapasztalati tudás fontosságának fölismerésében, föltételeinek kutatásában, értékének az egyoldalúságig erős kiemelésében áll. Az angol szellem a tapasztalatot emeli érvényre a racionalizmus ellen. Szereti a megfigyelések, tények összehalmozását minden téren, a lélektanban is, kerüli a dedukciót, az általános elvekből való kiindulást és kiváló érzéket mutat a gyakorlati, az embert közvetetlenül érdeklő, az erkölcsi kérdések iránt. Látni való, hogy ezek inkább nemzeti, mint tudományos sajátságok, melyek azonban a tudományos kutatások irányát nevezetes módon befolyásolják. A XIX. században a tapasztalati lélektan, a módszer kérdése, erkölcsi problémák kedvelt tárgyai az angol filozofusoknak. A főbbek: Hamilton, Bentham, John Stuart Mill, Lewes, Herbert Spencer, Bain, Whewell, Boole, Jevons; inkább német befolyás alatt állanak Stirling, Berkeley követője Collyns Simon, nem említve azokat, kik anélkül, hogy szűkebb értelemben filozófusok volnának, mégis nagy hatással voltak a filozofiai gondolkodásra hazájukban és az egész világon, mint Darwin és Buckle. L. még Angol irodalom.

Forrás: Pallas Nagylexikon