(park, tájkert). Nagyobb terület, mely szép fákkal, díszcserjékkel s virágokkal van beültetve, de a növények elrendezésében semmi szabályosság sincs benne; így p. a virágok soha sincsenek ágyakba ültetve, hanem elszórtan díszítik a gyepet. Az A.-nek az a célja, hogy ideális tájékot mutasson, olyant, mely nem mesterkélt, hanem mintegy természetszerű legyen. Az utak gondosan ápoltak ugyan, de nem szabályosak, a fák majd rendetlen csoportokban, majd nagyobb gyepterületeken egyenként vannak ültetve; itt-ott útvesztők vannak. Kisebb tavak, vagy a kerten átfutó patakok nagyon emelik az A. szépségét. A parkokban a szépnövésű honi fákon és cserjéken kívül rendesen idegenek (díszfák és díszcserjék) is nagyobb számban szoktak lenni (különösen kedveltek a Platanus-ok). Régebben A. alatt vadaskerteket értettek, mert az angol vadaskertek voltak azok, melyeket valódi művészettel szép tájakat feltüntető területekké alakítottak. - V. ö. H. Jäger: Gartenkunst (Berlin 1888).