Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
angol nyelv... his knowled...

Magyar Magyar Német Német
Angol nyelv... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Angol nyelv

Az angol nyelv, elemeit tekintve, talán a legvegyesebb az összes fontosabb modern nyelvek között. Alapját voltaképp egy régi alnémet dialektus, az angol szász teszi, melynek további kifejlődésére legnagyobb hatása volt később, kivált politikai okoknál fogva, a normann-francia elemnek. Amennyire a történelem visszaemlékezik, Nagybritanniában és Írországban hajdan kelták laktak, kiknek nyelve két dialektusra oszlott: az ir-gälre, melyen a nép Írországban, a skót felföldön és Man szigetén nagyrészt még ma is beszél, és a kymriai brit-re, melyet még ma is hallani Wales-ben és a francia Bretagne legészaknyugatibb részeiben. Cornwall angol félszigeten, a Bretagne-nyal szemben, ez ős nyelv csak a XVIII. században halt ki. Mindennek dacára, nem tekintve néhány tulajdonnevet, kelta szó csak igen kevés jutott az angol nyelvbe. A római hódítás alatt a latin nyelv is csak nagyon csekély hatással volt a kelta népnyelvre, úgy, hogy csak a -chester (castrum) és a -coln (colonia) végű helységnevek (mint: Chichester, Manchester, Dorchester, Lincoln stb.) mutatnak a mai Angolországban latin eredetre. Az angol nyelvnek sok román eleme tehát későbbi hatás eredménye, s főleg az elfranciásodott normannoknak és még inkább a kereszténység behozatalának tulajdonítandó. Ellenben, midőn a szászok és más alnémet törzsek bevándoroltak a szigetre (V. század közepén), mindjárt nyelvüket is ráerőszakolták az aláigázott keltákra (l. Angol-szász nyelv). Az angol-szászokkal úgyis közel rokon dánok hódításai szintén nagyban hatottak az új germán nyelv, az angol, képződésére. Viszont roppant fontosságú lett az eredetileg szintén tiszta germán, de Franciaországban két század alatt teljesen elfranciásodott normannok hódítása (1066) az angolok nyelvére. Hódító Vilmos ezt a normann-francia nyelvet, a langue d"oil egy tájnyelvét, az udvar, a bíráskodás és az oktatás nyelvévé tette Angolországban, úgy, hogy a latin csak a magasabb tudomány, az ős kelta pedig az alsóbbrendű nép nyelve maradt. Természetes, hogy mindezeknél fogva mind több francia szó jutott az angolba, s francia grammatikai formák kezdettek meghonosodni, párhuzamosan főképen a régibb alnémet nyelvtani képzésekkel, így a melléknevek fokozásánál, a főnevek kétféle genitivusában stb. Az angol-szász betűket is akkor cserélték föl a normannokéval, s azóta még ma is latin betű honos az angoloknál.

Az A. ez átalakulási korszaka a XII. századdal kezdődik és eltart Bacon és Shakespeare fölléptéig. Ezt a kort közép-angol-nak nevezik, v. ha a még régibbet angol-szász-nak nevezzük, helyesebben ó-angol-nak. III. Edvárd alatt (1327-77), mikor a francia nyelv mindinkább háttérbe szorult ismét, s az angol lett a közös érintkezés, a kereskedelem stb. nyelve, a már így kihalóban levő francia tétetett hivatalosan újból a törvénykezés nyelvévé. A franciásító irány azonban rövid tartamú volt, s amint a Lancaster-ház jutott trónra, az angol újból az udvar nyelve lett (XIV. század vége). Fontos fordulat állt be a XV. század közepe táján. Innen lehet számítani az új-angol nyelv megszilárdulását. Számos latin szóval bővült akkor az angol nyelv; a helyesírást egyenletesebb elveken szabályozták; az erőshajtogatású igék kevesbedtek; a személyragok majdnem egészen eltűnnek; a jelenidejű igenév az eddigi németebb -end helyett «ing»-re változott át; a főnevek többesének képzésére csak az s betű maradt meg általános szabálynak; a nyelv tüzetes és beható stilisztikai művelésnek lett tárgya s ennek eredménye az lett, hogy az angolok nyelve már akkor kiképzésének igen magas fokán állott, aminek leghatalmasabb bizonyítékai ama kor lángeszű költői és irói: Shakespeare, Marlowe, Bacon stb. Magától értődik, hogy oly világraszóló események, mint a nyomdászat föltalálása, majd a reformáció és a klasszikus tanulmányok újból való föléledése, az angol nyelv további fejlődésére és arra, hogy az mai bámulatos fokát érte el, csak. kiváló hatással lehettek.

Ami az A. szókincsét illeti, legnagyobb része van ebben az angol-szásznak, és ezután a. normann-franciának, úgy, hogy az összes szavak körülbelül öt nyolcadrésze angol-szász, tehát germán eredetű, ami nem zárja ki, hogy tisztán tudományos művekben az angol-szász szók jóval kisebb számmal vannak, minthogy a német elnevezések főleg a természeti dolgok és tünemények, a ruházat, fegyverek, a házi élet, a hajózás, a gazdaság stb. terén vannak képviselve, míg majdnem az összes az udvari s állami életre, a művészetekre és tudományokra vonatkozó angol szavak francia eredetűek. Tény azonban, hogy míg akárhány teljes, bár rövidebb angol mondatot egészen jól érthet meg oly művelt német ember, ki nem tanult sohasem angolul, de nem is tud latinul, sőt franciául sem, addig francia emberről alig lehet ezt mondani, mert nincs az a rövid angol mondat, melyben legalább egy-két, annak megértésére föltétlenül szükséges német (germán) szó ne volna, másrészt igen sok francia szó annyira elváltozott az angolban, hogy szinte lehetetlen nyelvtanulmányok nélkül ráismerni; a német nyelvet nem ismerő franciának az angol nyelv megtanulása e miatt hasonlíthatatlanul nehezebb, mint a franciául nem tudó németnek. Ez annál természetesebb, minthogy ami a nyelvtani formákat illeti, úgy az igeragozás, valamint a névszók, a szokásosabb fokozási alak, végre a módhatározók képzése, mind germán módra történik, a mint germán eredetűek az összes segédigék, a névelők, valamennyi számnév (kivéve az egy second szót) majdnem az összes viszonyszók és kötőszók is, míg francia hatás alatt csupán csak a szórend és az sem mindenütt képződött ki, s legfölebb még néhány kiejtési sajátságosság tulajdonítandó a francia nyelv behatásának (mint p., hogy a ch = cs, hogy a kezdő h olykor nem ejtetik ki, mint e szavakban: honour, hour stb.). Nem csoda tehát, hogy elég gyakran egy-egy kisebb angol mondat úgy hangzik, mint rontott német beszéd (p. my father is old, németül: mein Vater ist alt; I have a warm hand: ich habe eine warme Hand; this man is hungry: dieser Mann ist hungrig; I will begin to learn english: ich will beginnen englisch zu lernen; see this young man: sieh" diesen jungen Mann stb.).

Ami azonban az A.-tanulását még a németre nézve is, de főleg a nem germánnemzetekre nézve rendkívül megnehezíti az e nyelv helyesírása és kiváltképen kiejtése. Ez utóbbi tekintetében a baj történetileg onnét eredt leginkább, hogy az angolok igen sok szónál, melyekben az illető magánhangzó kiejtése idővel megváltozott, meghagyták a régi írást (p. e szónál ear, a fül [Ohr], melyet azelőtt valóban é-ár-nak ejtettek ki; később ér-nek végre s ma is ír-nek, míg az írása megmaradt). Érzik maguk az angolok is ezt a bajt, és kitűnő nyelvtudósaik közt akárhány kezd komolyan a helyesírás gyökeres megváltoztatásával foglalkozni. Csakhogy ez a nemzet ilyen dolgokban roppant konzervatív, s az angoloknak a régi külsőségekhez mindenben erősen ragaszkodó hajlamai mellett egyhamar nem igen lehet bízni e dicséretreméltó mozgalom sikerességében. Egy másik főnehézsége az angol nyelv megtanulásának e nyelv óriási szógazdagságában rejlik, mely tekintetben az összes világnyelvek között bajosan van párja. Ide járul még az élesen körvonalozott nyelvtani szabályokban való sajátságos hiány, tehát némi ingatagság és bizonytalanság, mely az idegen nemzetbelit e nyelv-használatában rendkívüli óvatosságra kényszeríti, félénkké, tapogatózóvá teszi. Külső hangzására nézve is éppen az angol nyelv az, melyet legnehezebb megérteni idegennek, ha született angol kiejtéséhez nincs hozzászokva, vagy legalább nem született angoléhoz, ki oly helyességgel és talán oly - sebességgel is beszéli e világnyelvet, mint a született angol. Ha Shakespeare és Byron nyelve külső hangzatosságra nézve nem is áll az első helyek egyikén (ámbár e tekintetben is határozottan jobb a hírénél), annál nagyobbak belső szépségei és előnyei, melyek között a szinte páratlan gazdagság első helyen említendő. Ez utóbbi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy az angolnak igen sok oly kifejezésre, melyre más, magas műveltségű nyelvnek is csak egy szava szokott lenni, két, sőt néha több szava van, t. i. egy francia s egy germán eredetű. Péld.: room (Raum) és chamber (chambre) erre: szoba, dove (Taube) és pigeon (pigeon) erre: galamb, begin (beginnen) és commence (commencer) erre: kezdeni, great (gross) és large (large) erre: nagy, light (leicht) és easy (aisé) erre: könnyű; seldom (selten) és rarely (rarement) erre: ritkán stb. E páratlan gazdagság mellé járul az angol tömör, határozott, erőteljes rövidsége és a mondatkötés rendkívüli tisztasága, átlátszósága. Az angol nyelv a jelenkor legelterjedtebb nyelve, minden világrészben beszélik, és nincs semmiféle modern nagy nyelv, mely vele e tekintetben csak távolról is mérkőzhetnék, sem a német, sem a francia, még kevesbbé a spanyol és olasz, habár e világnyelvek elterjedettségük (mint anyanyelvek) tekintetében a fönnebbi sorban következnek egymás után. Az öt világrészben majdnem száz millió embernek az angol az anyanyelve. Hazánkban is mindinkább terjed e fölötte fontos nyelv ismerete főleg úri családaink között a fővárosban és vidéken, valamint a módosabb kereskedői körökben.

A tágabb értelemben vett angol nyelv a tulajdonképeni angol és skót nyelvre (nyelvjárásra) oszlik. Tájszólások tekintetében különben is igen gazdag már régtől fogva. Szokás három főtájkiejtést megkülönböztetni: a déli és nyugati, a közép és keleti, és az északi csoportot. Ez utóbbihoz tartozik a skót is, mely a XVI. századig önálló irodalmi nyelv volt, de azóta dialektus színvonalára sülyedt, bár mint olyan, főleg Burns-nél, magas fejlődési fokot ért el. Néhány főbb eltérés a déli angol és a skót között hadd álljon itt: 1. gyakran a áll o helyett (langer = longer, snaw = snow), 2. au is áll o helyett (auld = old, saul = soul), 3. az l gyakran elmarad (a" = all, faut -fault), 4. gh helyett ch áll sokszor, mely gutturálisan is ejtetik ki, mint e német szóban: noch (p. daughter = dochter, tochter, leány) s mások. A legtöbb német, továbbá néhány francia, svájci és németalföldi egyetemeken az angol nyelvnek és irodalomnak már évtizedek óta állítottak föl rendes tanszéket. Néhány éve, hogy a budapesti tudomány-egyetemen is rendkívüli tanárt neveztek ki e szakmára; Patterson Arthur, azelőtt Londonban lakó irót és hivatalnokot, ki ismeri nyelvünket s hazánkat, hol fiatalabb korában több évet töltött s ki sok évvel ezelőtt «The Magyars and their people» (a magyarok és népük) cím alatt nemzetünk iránt rokonszenves és személyes hosszú tapasztaláson alapuló érdemes nagy munkát írt két kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is