Angolkór
az állatoknál bonctanilag és
kórtanilag teljesen azonos az ember angolkórjával, jellemző tünetei itt is a
csontok különböző elgörbülései, ízületi végeik megvastagodása, a hátgerinc,
bordák és medence különféle elferdülései, minek következtében a beteg állatok
járása nehézkessé, néha teljesen lehetetlenné válik. A bántalom kizárólag
fiatal állatokat lep meg és leginkább sertéseken és kutyákon, de
szarvasmarhákon, lovakon és szárnyasokon (csirkéken, ritkán libán, kacsán,
galambon) észlelhető; a csontrendszerbeli elváltozásokat a különböző állatoknál
más jellemző melléktünetek kísérhetik, így lovaknál és malacoknál izzag
(ekzema), gyomor-, bélhurut, a pajzsmirigy duzzadása, fölfekvés. A betegség a
legtöbb esetben kevéssé tápláló, főleg pedig mészsókban szegény élelmezésre
vezethető vissza; bár az állatok kedvező viszonyok között későbbi korukban
kiheverhetik a bajt, nem ritkán mégis satnyák, vagy törpék maradnak. Az
angolkór ellen való gyógyeljárás az életviszonyok és táplálás javításán kívül
mésznek és foszfornak adagolásában áll; előbbit csontliszt alakjában keverik a
takarmánnyal, utóbbit igen kicsiny adagokban (0,005-0,100 g.) olajjal keverve
adják; mészben bővelkedő növényi magvak ilyenkor jó tápot képviselnek, kivált
madaraknál. Az A.-t emberorvosi tekintetből l. Rachitisz.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|