Ángolna

Angvilla vulgaris Flem. (állat), a nyilthólyagu halak (Phisostomi) rendjében az ángolnafélék (Muraenide) családhoz tartozó csontos halfaj. Teste kigyóforma, néha 1,25 m hosszura és 6 kg nehézre is megnő. Vastag bőrében apró pikkelyek vannak bemélyedve; felső állkapcsa elsatnyult; az alsó hosszabb; keskeny kopoltyunyilásai a mellparák előtt állanak; hátparája messze a mellparák mögött kezdődik s a farkparával összenőtt; hasparái nincsenek; fogai kicsinyek. Színe sötétzöld, kékeszöld vagy szürkéssárga, alul mindig világosabb v. fehéres.

Pikkelyei két irányban vannak oly módon befektetve, hogy majdnem derékszög alatt állanak egymáshoz. Kopoltyunyilásait légmentesen is tudja bezárni s egy darabig a szárazföldön is élhet. Iszaposfenekü mély vizekben él és egész Európában el van terjedve. Ragadozó, de kis szájnyilása miatt csak apró halakra vadászhat. Télen át az iszapba vonul és téli álmot alszik. Élete szivós, egy napnál tovább is el tud élni a szárazon s nagymérvü csonkításokat is életveszély nélkül elbír. Ha egy bizonyos nagyságra megnőtt, októbertől decemberig, főleg viharos és sötét éjjeleken a tengerekbe vándorol, de vissza nem tér, hanem csak 5-9-cm. hosszu ivadékai vándorolnak vissza áprilisban és májusban, mindenféle akadállyal megküzdve. E visszavándorló nemzedék legnagyobb részben nőstényekből áll, míg a sokkal kisebb hímek nem hagyják el a tengert. Husa frissen besózva és füstölve keresett élelmi cikk. Halászatát különösen az olasz Comacchioban, továbbá Schleswig-Holsteinban, a Keleti tenger mellékén és Hollandiában üzik nagyban. Hazánkban ujabban a Balatonban is fogták, mint azt Herman Ottó feljegyezte. Közel rokona a Muraena helena L. nevü tengeri hal, amelynek husát már a rómaiak is nagyra becsülték s hogy kövérebb falatokhoz jussanak, rabszolgák husával etették. Ujabban nálunk is megkisérlették az ángolnatenyésztést.

Az Á. tenyésztése.

Az angolnát az édes vizekben rendszeresen tenyészteni nem lehet, mert a tejes, vagy hímhalak, melyek alakjokban és nagyságukban egészen elütnek az ikrás, vagy nőstény ángolnától, csupán a tengerben élnek, s nem követik az ikrásokat folyami vándorlásaikban. Az angolnatenyésztés tulajdonképen csak a fiatal halporontyok felnevelésében áll. Az ikrás angolna kivéve a Duna folyamvidékét, hol csak elvétve található Európa folyamaiban és tavaiban általában el van terjedve. Szereti a mély, iszapos fenekü vizeket, de azért a tőzeges vizekben is jól érzi magát. Táplálékát apró halak, halikra, rovarok, férgek, békák és rákok képezik. Nappal rendesen az iszapba furja magát s csak éjjel megy táplálékra vadászni; ha jóllakott, megint az iszapba furja magát, melyben csatornát készít; a csatorna egyik végéből feje, a másikból farka látszik ki. Az édes vizekben 3-7 éves korukban érik el ivarérettségüket az ikrás ángolnák; ebben az időszakban, a nyári, vagy őszi hónapokban megkezdik vándorlásaikat a tenger felé, hogy ott megívjanak; e vándorlásuk közben többen kalácsszerüleg összefonódnak s úgy vitetik magukat a víz árja által. Egy-egy kifejlődött ángolna petefészkében 9-10 millió ikra található s így szaporodásuk igen nagy. Hogy ivás után miféle sors vár az ángolnákra a tengerben, az még bizonytalan; az egyik nézet az, hogy a megívott ángolna az ívás után azonnal elhal; e nézet ellen szól ama tapasztalat, hogy idős ángolnákat gyakran láttak a tengerből a folyamokba vándorolni. Ívás után az ikrából a tengerben kikelt ángolnaporontyok nőstényei elkezdenek a folyamok felé vándorolni. E vándorlás időszaka a francia és az olasz partokon március vagy április hóban, a német partokon májusban áll be.

Vándorlásaikra különösen a zivataros napokat használják fel; éjjel a víz tükrén úsznak a folyam folyása ellenében, nappal pedig a fenekén vándorolnak. A parti halászok fáklyával mennek ki éjjelenként a vándorlás időszakában a partokra s póznára erősített szitákkal az ángolnaporontyok milliárdjait fogják ki. Oly roppant nagy mennyiségben lepik el éjjel e kis, 5-6 cm. hosszu féregalaku porontyok a parti vizek felületét, hogy minden 1 liter kimerített vízre körülbelül 5-6000 drb. ángolnát lehet számítani. Az igy kifogott porontyok egy része Francia- és Olaszországban különféle módon elkészítve az asztalra kerül. Szokásban van a porontyokat tojással keverten puddinggá sütni ki, s leönteni valami finomabb szósszal; de főznek belőlük levest is, vagy olajba kisütve, besózva vagy salátába keverve fogyasztják el. Nagy részét azonban a kifogott porontyoknak elevenen küldik el felnevelés céljából. Az elevenen szétküldött porontyok Franciaországból Montée név alatt kerülnek forgalomba. Az angolnaivadékot vagy vizi növények, vagy nedves szalma közé nagyobb ládákba pakkolva küldik szét. A Montée különösen állóvizek benépesítésére alkalmas, mert az angolna nagyon igénytelen állat, jól fejlődik akkor is, ha a viz nem éppen friss. Az angolna-ivadék nagyon gyorsan nő s fel nevelése, mely egyébként sem igényel semmi gondot, már azért is nagyon jövedelmező; növekedése minden 9 hónapban 8-10 cm. hosszirányban s 2,5 cm. terjedelemben; 4-5 év alatt valamely vizbe helyezett porontyból 2¹/₂-3 kg.-os hal nő fel. Néha súlyosabbra is megnő az angolna, úgy hogy súlya 8-10 kg.-ot is eléri.

Az ángolna tenyésztésével különösen Millet (La culture de l"eau, Tours 1870) francia tenyésztő foglalkozott. M. azt irja, hogy egy tőzeges tóba bebocsátott 1 kg. súlyu ivadékból 5 év alatt 25 métermázsa kifejlődött ángolna nevelődött fel. Az ángolna felnevelésénél az ángolnás tavak, vagy mocsarak partjait tisztán kell tartani, s nem szabad megengedni, hogy itt a fű felnőjjön, mert a harmatos fűben az ángolna, éjjel táplálékot keresve, tovacsuszik és igy könnyen megszökik; ennek elkerülése végett tanácsos a tavak partját kaviccsal szórni ki. Az ángolna ama sajátsága, hogy a harmatos fűben messzire képes elvándorolni, arra a balhitre adott okot, hogy az ángolna növényekkel él és a vizekből kijár a szántóföldekre lucernát, vagy borsót legelni. Mivel az ángolna rendesen a vizek fenekén tartózkodik, kerítő hálóval nem lehet kifogni, s ezért fogására varsát, merítő hálót v. horgot használnak. Haltenyésztő helyeken fogása előtt lecsapolják a vizet, s azután az iszapot átkotorva, ebből szedik ki az ángolnát. Az ángolna húsa nagyon kedvelt s a hal füstölve, ecetbe vagy olajba pácolva kerül a kereskedésbe. Bőrét nagyon könnyü lefejteni, húrt és v. zsineget készítenek belőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon