angyalok

angyalok – természetfeletti lények, akik mintegy Isten mennyei udvartartását alkotják, énekeikkel dicsőítik őt, üzeneteit továbbítják az emberekhez, és parancsainak érvényt szereznek közöttük (védik híveit és büntetik ellenségeit). A görög eredetű elnevezés (angelosz a. m. 'küldött, hírnök' mint a héber mahal fordítása) főleg az angyalok két utóbbi funkciójára utal. A teremtéstörténet nem említi, hogy Isten mikor alkotta őket, s másutt sem olvassuk kifejezetten, hogy a teremtményei lettek volna. A pátriárkák történeteiben az angyalok néhányszor Istenhez igen hasonló, vele szinte egyenrangú jelenségként, sőt vele felcserélhető lényként lépnek fel, pl. amikor ketten közülük az Úrral együtt meglátogatják Ábrahámot (Ter 18,9), vagy amikor „az Úr angyala” a fiát feláldozni készülő Ábrahámhoz szól az égből (Ter 22,12!) stb. Homályban marad, hogy a Jabbok gázlójánál egy angyal vagy maga Isten birkózott hajnalig Jákob1bal (Ter 32,25–31); inkább úgy tetszik, hogy Istenről van szó (ezért kapja Jákob az Izrael, azaz 'Istennel küzdött' nevet), Ozeás viszont erre való utalásában angyalt említ (Oz 12,5). Később az angyalok alárendelt volta, szolgálói szerepe egyre nyilvánvalóbbá válik. Az égi seregek hierarchikus tagolódását jelzi a név szerint említett arkangyalok (Mihály, Gábriel, Rafael) megjelenése az Ószövetség utolsó időszakában (Tób, Dán), de az angyalok kilenc karáról szóló aprólékos tanítás már a bibliai idők után, a keresztény teológia keretei között alakult ki (V. sz.) a héber hagyomány és a görög számszimbolika hatására. Az az elképzelés, hogy az angyalo egy része a Sátán vezetésével fellázadt Isten ellen, s alulmaradván a pokolra taszíttatott, csak az Újszövetség írásaiban tűnik fel, de nyomai megvannak az egykorú és kevéssel korábbi apokrif írásokban, főleg az apokaliptikus jellegűekben. Ezek a bukott angyalok váltak démonokká, gonosz lelkekké, későbbi nevükön ördöggé. Máig vitatott, hogy az Isten fiai angyalok voltak-e, s hasonlóképp bizonytalan némiképp, hogy a kerubok és a szeráfok közéjük számítandók-e, s ha igen, milyen viszonyba állíthatók velük. (A zsidó hagyomány és a későbbi keresztény tanítás szerint az utóbbiak igenis angyalok, sőt ők állnak a mennyei seregek hierarchiájának a csúcsán, míg a közönséges angyalok a legalsó fokán.) – Az Isten és ember között álló szellemlények, akik emberi alakot ölthetnek, az irodalomban a felvilágosodás kora óta váltak igazán érdekessé, amikor az angyalok létében való naiv hit egyre inkább e lények jelképi, eszmei és esztétikai felfogásának adott helyet. Byron Menny és föld c. misztériumdrámájában az angyalok földi nőket választanak szeretőül a vízözön előtt, s a katasztrófa közeledtén a mennybe ragadják őket (ez az Isten fiai-epizódhoz kapcsolódik). Az emberalakot öltött angyal, aki egy földi nő szerelméért a halhatatlanságról is lemondana, több romantikus műben jelenik meg, főleg költeményekben. Anatole France nagyszabású regénye, az Angyalok lázadása többértelmű és finoman szatirikus politikai mű; hősei nemes és tiszta szándékú égi lények, akik átmenetileg emberi alakban a menny zsarnokának uralmát készülnek megdönteni, de végül lemondanak az erőszakról, mert vezérük ráébred, hogy nem uralomváltásra van szükség, amely csak a zsarnok személyét cserélné le, hanem a jog és igazság eszméit kell érvényre juttatni. – Az angyalokat az V. századtól kezdve ábrázolják képeken és szobrokon szárnyakkal (korábban ezt kerülték, nehogy a hasonlóképp megjelenített római géniuszokkal vagy a görög Nikével, a győzelem istenségével legyenek összetéveszthetők). Az angyalok ifjú, hosszú hajú és szép arcú férfiak, redős, hosszú és többnyire fehér köntösben, a fejük körül glóriával, főképp ha mint Isten küldöttei jelennek meg bibliai epizód szereplőjeként (Tóbiással; Máriá1val az Angyali üdvözlet jelenetében; Pétert a börtönből megszabadítva stb.) Az Isten dicsőségét karban zengő angyalok Isten, Jézus vagy Mária trónja körül vagy a betlehemi jászol fölött lebegve láthatók, gyakran hangszerekkel s énekeskönyvvel; az Utolsó ítélet-képek angyalai harsonákat fújnak. Az újkor elejétől az angyalokat főleg karban, gyermekifjúként és kisgyermekként is kezdték ábrázolni; Itáliában a barokk stílus hozta divatba a pufók, pucér kisded angyalkákat, a puttókat az ókori eredetű amorettek megfelelőiként.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában