Anilin

amidobenzol, C₆H₅.NH₂. Olajszerű aromás szénvegyület, amelyet először Unverdorben kapott (1826-ban) az indigo száraz lepárlásával; krisztallin-nak nevezte, mivel savakkal képzett vegyületei igen szépen kristályosodnak. A kőszénkátrányból Runge állította elő elsőnek (1834-ben) és kianol-nak nevezte, Fritzsche (1841) szintén indigóból kapta a kálium hidroxiddal hevítve; az anilin nevet (a portugál anil szóból a. m. indigo) ő adta neki. Összetevés útján Zinin állította elő 1841-ben, a nitrobenzolnak kénammoniummal való redukciója útján. A különböző névvel jelölt vegyületek azonosságát Hofmann bizonyította be. Az A. manapság nagy mennyiségben gyárilag készül, mert az ú. n. anilin-festékek készítéséhez használják. A fejlődő hidrogén a nitrobenzolt amidobenzollá vagyis A.- né redukálja; e reakción alapul az A. gyári előállítása. Nitrobenzolt ecetsavval v. sósavval és vasreszelékkel hoznak össze és az egészet enyhén melegítik. A redukció megtörténte után a folyadékhoz oltott meszet elegyítenek, majd túlhevített vízgőzt vezetnek belé; akkor vizes A. desztillál át, amelyet a megszárítás után újból átdesztillálnak. Az így előállított A., az A. homologjait tartalmazza, különösen toluidin-t és paratoluidin-t. Tiszta állapotban színtelen olajszerű folyadék, amelynek gyenge szaga és égető íze van. Vízben alig, borszesz és éterben jól oldódik. F.s. 0°-on 1.036, f. p. 183°C. Az A. ugyan semleges kémhatású, de savakkal szemben bázisnak bizonyult. A savakkal közvetlenül egyesül és velük az anilinsó-kat képezi, amelyek többnyire igen jól kristályosodnak. Ezek közül a sósavas, a savanyú kénsavas, az ecetsavas és a sóskasavas A. a legfontosabbak. Az A.-ben a hidrogén atomokat más atomokkal v. atomcsoportokkal helyettesítve, az A. származékait kapjuk, amelyek nagy számban ismeretesek. Reakciói közül fölemlíthető, hogy az A. vizes oldata alklórossavsóktól (klórmész) ibolyaszínt ölt. Az A.-sók vizes oldatával megitatott fenyőfaszálka a megszárításkor sárgaszínűvé válik.

Forrás: Pallas Nagylexikon