Animus
(lat.) a. m. lélek, de akarat,
szándék, hajlam is. Jogi értelemben a. m. szándék. Ily értelemben: A. domini,
szándék, a dolgot tulajdonosként bírni, amivel egyértelmű az A. possidendi, rem
sibi habendi; A. novandi, kötelem megújítására irányzott szándék, amely azért
fontos, mert attól függ, vajjon az új kötelem a régi kötelem helyébe lép-e, v.
pedig ezentúl mindkét kötelem, a régi és az új, egymás mellett érvényesen
létezik: Animus furandi a. m. lopási szándék. Animus injuriandi a. m.
becsületsértési célzat. A becsületsértéshez az A. nem szükséges. Meggyalázó
kifejezésnek használata v. meggyalázó cselekménynek elkövetése valaki ellen a
kifejezés v. cselekmény meggyalázó voltának tudatában a tényálladék
megállapítására elegendő s a sértő nem védekezhetik azzal, hogy «sérteni nem
akart». Animo deliberato a. m. kellő megfontolással.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|