Ánizs

(növ.), Anisum Plin., Pimpinella Anisum L., ernyősvirágu növény, más Pimpinelláktól szőrös gyümölcse különbözteti meg. Egyiptomban honos, de Németországban gyakran termesztett fűszernövény. Már a régiek is kedvelték. Sajátságos kellemes illatu és édes zamatos-ízü gyümölcsében (semen anisi vulgaris) gyánta, cukor, kövér, különösen pedig elpárolgó olaj van (oleum anisi), s mell- és gyomorbetegségek ellen hasznos orvosság. Az ánizs-olajat cukorra csepegtetik (elaeosaccharum anisi) v. pedig mandola-olajjal vegyítve adják. Külsőleg a bogarak elhárítására is használják. Ánizsmagvat tesznek továbbá kellemes fűszerül a kenyérbe, süteményekbe, az Á.-pogácsába, italba; a mannheimi viznek nevezett liqueurnek és anisettenek főalkotó része az Á.-Anizs helyett más magvat p. koriandromot is használnak, a kereskedésben pedig a bürök mérges magvával is hamisítják, s ezen az uton már többször mérgezés történt. Az Á. átmetszete fülalaku, a büröké pedig vesealaku, ezenkivül a bürök kopasz gyümölcsének bordái csipkés-bodrosak, az Á. gyümölcse szőrös és bordái fonalalakuak. Tavasszal vetik, művelése megegyezik a köményével (l. o.): Termése kh.-kint 3-5 q. mag, 10-15 q. szalma, mely takarmányozásra is használható. Egy hl. mag súlya 34-38 kg. A magot orvosság gyanánt a gyermekek bélpuffadásának oszlatására, a vizelet és tejelválasztás fokozására használják s gyakran adják, mint elősegítő szert köptető orvosságokhoz is; a nőknél állítólag növeli a hószámvérzést. Használják még fűszerül és pálinkakészítésre is. L.. Illicium, Mirhaszag és Koriandrum.

Forrás: Pallas Nagylexikon