Anjouk kora

Magyarország történetében az 1308-ik évtől 1395-ig terjedő korszak. Nevezetes korszaka ez a magyar történetnek, mert az Anjouk helyreállították az utolsó Árpádok alatt lehanyatlott királyi tekintélyt, az elhatalmasodott s féktelenségre hajlandó oligarkiát a trón szolgálatába vonták, a rendet megerősítették, az anyagi jólétet fokozták s a magyar alkotmányt olyan intézményekkel (szent korona tisztelete és jogai, új - banderiumos - hadrendszer, ősiség, kilencedadó, orsz. rendek szervezkedése, megyék, céhek stb.) fejlesztették, amelyek századokon át szabályozták a magyar közéletet. I. Károly Róbert (1308 - 1342) a családi hatalom megalapítója. Fia: Nagy Lajos (1342-1382) a magyar királyságot - a lengyel koronát is a magyarhoz csatolván - Európa keletén nagyhatalmassággá teszi s a virágzás magas fokára juttatja. Nagy Lajos leánya: Mária (1382-1395) nem bírja az öröklött hatalmat fentartani s az ország ismét az oligarkák prédájává lesz. Az oligarka-pártok által támasztott zavarokat felhasználva, a nápolyi Anjouk meg-megkisérlik a magyar korona megszerzését. Mária királyné idejében II. (Kis) Károly Zsigmond uralkodása alatt kis Károly fia, Nápolyi László törnek a királyi hatalom elnyerésére; de siker nélkül. Nagy Lajos második lányának utódai azonban, a Jagellók két ízben is visszakerülnek a magyar trónra.

(L. Szalay L. Magyarország története. II. köt. 415 l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon