Anna

külföldi királynék és fejedelemasszonyok:

1. A. (Gertrud), Burghard hohenbergi és heigerlochi grófnak leánya, habsburgi Rudolfnak első felesége. Meghalt 1281-ben. Fia volt 1. Albrecht, a későbbi német király.

2. Savoyai A., V. Amadeus grófnak leánya, III. Andronikos bizanci császár felesége. Férje halála után (1341) folytonos összeütközésben élt fiának, V. János Palaiologosnak gyámjával, Kantakuzénos-szal. Megh. 1351.

3. A., Luxemburgi, IV. Károly császár leánya, Vencel cseh és német király nővére, szül. 1366 máj. 11. 1382-ben II. Rikárd angol királyhoz ment feleségül. E házasság révén lépett Csehország és Anglia egymással szorosabb összeköttetésbe és ismerkedett meg azután Husz Wiclif tanaival. Megh. 1394. (Stephen, Dictionary of National Bibliography I. 420. Höfler, Anna von Luxemburg. Strickland, Lives of the Queens. I.)

4. A. Mária, III. Ferdinánd német császárnak leánya. Másodizben 1649. ment férjhez IV. Fülöp spanyol királyhoz. A király halála után kiskorú fia II. Károly helyett uralkodott 1665-től 1696-ig.

5. A. Amália, szász-weimari hercegnő, 1. 2. Amália.

6. A. Boleyn (ejtsd: bólin), VIII. Henrik angol király második felesége; született 1507-ben, meghalt 1536-ban. Apja B. Tamás, rocheforti viscount, egy Franciaországban letelepedett család sarja, a Seine-et-Oise départementban, Briis sous Forges-ban fekvő birtokán élt; anyja norfolki hercegnő volt. I. Ferenc francia király, kinek kedvenc nyaralója, Rambouillet, közel feküdt ama helységhez, megismerkedett a családdal és a kis Annát már hét éves korában udvarába vitte. A francia udvar akkoriban a finom életmódnak s divatnak, nemkülönben a ledérségtől éppen nem mentes szórakozásnak s mulatságnak tanyája volt. Ebben a légkörben növekedett A, tizennyolc éves koráig, amidőn nővérével együtt mint VIII. Henrik első feleségének, aragoniai Katalinnak udvarhölgye, Angliába került, ahol később a northumberlandi herceg jegyese lett. VIII. Henrik azonban (l. o.) Katalin királynővel meghasonlott és a többek között a két Boleyn-nővérre vetette szemét. Először A. nővérével folytatott viszonyt, melyből egy fiúgyermek származott. Később még a nem annyira szép, mint érdekes, kacér és szellemdús A. iránt gyulladt szerelemre, ki hosszabb ideig ellentállt neki, miáltal még jobban lebilincselte. Végre Henrik, ki politikai okokból is el akart válni spanyol feleségétől és kit nagy befolyású kancellárja, Wolsey érsek is bíztatott, azt az ígéretet tette A.-nak, hogy elveszi, ha szeretője lesz. Csakugyan Katalintól elvált és A.-t emelte a trónra (1532), ki 1533-ban a később oly híressé lett Erzsébetet szülte. A. boldogsága azonban nem volt tartós. A szeszélyes Henrik csakhamar megunta és módot keresett, hogy tőle is megszabaduljon. Azt fogta rá, hogy saját fivérével, több lorddal, sőt inassal is házasságtörést követett el és midőn a kínpadra vont vádlottak és tanúk a vádat igaznak mondták, A.- t, ki utolsó lehelletéig ártatlannak vallotta magát, a Towerben 1836 máj. 18-án lefejeztette.

7. Clevei A., VIII. Henrik angol királynak negyedik felesége, III. János Cleve herceg leánya. A király Cromwell tanácsára vette nőül 1540 jan. 6-án. De nem találván őt olyan szépnek, amilyennek a Holbein által festett kép feltűntette, és mert A. a francia műveltséget nélkülözte, nemsokára visszaküldte az apjához. A. ezentúl évi járadékot húzott s külföldön élt 1557-ig. Cromwell Tamás életével lakolt a királynak adott tanácsáért; vele bukott a protestáns párt is, melynek érdekében Cromwell a házasság megkötését sűrgette volt. (Gairdner cikke a Stephen-féle Dictionary of Nation. Biogr. I. 425. l. Strickland, Lives of the queens. I. V. ö. VIII. Henrik.) A történelem egy ál-A.-ról is megemlékezik, egy közelebb nem ismeretes nőről, aki 1557 után II. Frigyes szász fejedelem udvarában jelentkezett és Clevei Annának mondta magát. Miután sok pénzt csikart ki Frigyestől és több rendbeli csalást követett el, kínpadon bevallotta bűneit. Állítólag elevenen befalazták. (Allg. Deutsche Biogr. I. 467.)

8 A. (Stuart), Nagybritannia és Írország királynője, II. Jakab angol királynak és első feleségének Hyde Annának leánya, szül: 1665 febr. 6-án, megh. 1714 aug. 1-én. 1683-ban eljegyezte György dán herceg, II. Frigyes király ifjabb fia. Mikor sógora Orániai Vilmos az angol nép hívására 1688. angol földön kikötött, A. is zsarnok apja ellen nyilatkozott, kinek pedig kedvenc gyermeke volt. A parlament még Vilmos életében iktatta törvénybe, hogy Vilmos király halála után a trón a protestáns Annára szálljon. Így is történt. 1702 március 19-én trónra lépett, míg férje a hercegi címmel beérte (megh. 1708). Mint királynő nem igen merte és bírta akaratát nyilvánítani; egyébként gyöngéd, jószívű asszony volt, ki a tudományokat is pártolta és szigorúan ragaszkodott a protestáns hithez. Szívbeli hajlamait elnyomta s magán életében az erkölcs útjáról le nem tért. Tanácsosai közül lord John Churchill, a későbbi Marlborough herceg gyakorolta reá sokáig a legnagyobb befolyást, kinek szép, uralomvágyó és szenvedélyes neje a királynő bizalmas barátnője volt. Marlborough sűrgetésére folytatta A. a spanyol örökösödési háborút is. 1706. megalkotta a parlament az Anglia és Skócia között való uniót, s ezóta viseli az egyesített ország a «Nagybritannia» nevet. Miután a királynőnek nem voltak gyermekei, száműzött apja és pártja pedig, a «jakobiták», az angol trón visszanyerése céljából minduntalan ármányokat szőttek: a parlament Marlborough és a whig-többség sűrgetésére olyformán intézkedett, hogy az esetben, ha A. gyermektelenül hal meg, az angol korona a Stuart-ház protestáns mellékágára, a hannoverai fejedelmi családra szálljon, első sorban Zsófia özvegy fejedelemasszonyra és fiára Györgyre. A., kinek nőies kedélye inkább mostoha fivéréhez, Jakab Eduárdhoz vonzódott, ki mellett a tory-párt kardoskodott, e törvényt (Act of settlement) csak kénytelenségből szentesítette. Mikor aztán fivére III. Jakab néven Skóciában kikötött és pártot ütött, a kormány a fölkelést erélyesen elnyomta. 1710-ben Marlborough herceg kegyvesztett lett (mely eseménynek okát Scribe «Egy pohár víz» c. ismeretes vígjátékában a királynő féltékenységében keresi), és vele bukott a whig-párt is. Az uj tory miniszterelnök, lord Bolingbroke kilépett az európai koalicióból és Utrechtben 1713 ápr. 12. XIV. Lajos francia királlyal békét kötött, mely békében Anglia New-Foundlandot, Uj-Skóciát és a Hudson-öböl melléki tartományokat kapta a franciáktól, a spanyoloktól pedig a fontos Gibraltart és Minorca szigetét. A. későbbi éveit elkeserítették a tory- és whig-párt versengései és viszályai. Huzamos vonakodás után kénytelen volt a parlament akaratára III. Jakab számkivetését szentesíteni és (betörése esetén) 5000 font sterlinget kitűzni a fejére. Nemsokára ezután, 1714 aug. 10-én meghalt

9. A. (beaujeui), XI. Lajos francia királynak leánya, szül. 1462., megh. 1522. A ritka szellemi tehetségekkel megáldott nő II. Bourbon Péter, Beaujeu hercegnek volt a neje. Férje halála után, az atyai végrendelet értelmében, öccsének VIII. Károly királynak (1483-1491) kiskorúsága alatt Franciaországot kormányozta.

10. A. (bretagnei), VIII. Károlynak s ennek halála után XII. Lajos francia királynak neje, II. Ferencnek, az utolsó bretagnei hercegnek leánya, szül. Nantesban 1476 jan. 26-án. 1491 óta ugyan I. Miksa német császár jegyese volt, azonban mialatt vőlegénye Magyarországban harcolt, VIII. Károly mindent elkövetett, hogy a gazdag örökösnő kezét elnyerje. Igyekezetét siker koronázta, mert A. engedve tanácsosainak és a rendek kérelmeinek, 1491 dec. 6-án Longevaisban Károly nejévé lett. Első férjének korai halála után pedig annak utódjával, XII. Lajossal kelt egybe (1499 jan. 6.), ki azért vált el első nejétől és azért vette Annát nőül, hogy a Bretagne el ne szakadjon Franciaországtól. Míg Anna élt, maga is féltékeny szemmel őrizte Bretagne önállóságát és kiváltságait; halála után azonban (1514 jan. 9.) a tartomány végképen Franciaországba kebeleztetett. (Didot, Nouv. biogr. générale. II. 700 l. Le Roux de Lincy, Vie d"Anne de Bretagne. (Paris, 1860-61. 4. köt.). U. az, Détail sur la vie privée d"Anne de Bretagne. (Paris 1850.) Dupuy, Histoire de la réunion de la Bretagne a la France (Paris, 2 köt. 1881).

11. A. («osztrák A.»), Franciaország királynéja s kormányzója, III. Fülöp spanyol királynak legidősebb leánya, szül. 1601 szept. 22-én, megh. 1666 jan. 20-án. Már 1615 nov. 9-én lépett a nálánál alig 5 nappal idősebb XIII. Lajos francia királlyal házasságra. A természettől pazarul megáldott, szép, de amellett felette szenvedélyes királynő gyenge és zord kedélyű férjét nem szerette. Magaviselete, titkos összeköttetései a spanyol udvarral, továbbá a Richelieu és kormányrendszere ellen folytatott kűzdelme következtében Lajos elvált nejétől és csak később fogadta vissza Annát, ki 1638-ban és 1640-ben két fiút szült. XIV. Lajost és Orleánsi Fűlöp herceget. XIII. Lajos végrendeletében meghagyta, hogy halála után, fia kiskorúsága ideje alatt, az államügyeket egy kormánytanács intézze el, melynek élén Mazarin álljon. Kívánsága azonban nem teljesedett, mert a parlament, egyetértve a nemességgel, a kormányzói hatalmat magára a királynőre ruházta át 1643 máj. 18. A parlament ugyanis azt remélte, hogy hanyatlott tekintélyét a női uralom alatt helyreállíthatja. Szintúgy a nemesség. Azonban mindketten csalatkoztak, mert az önállóságtól elszokott királynő bizalma nemsokára Mazarinhoz fordult, ki ezután épp olyan korlátlanul uralkodott, mint azelőtt Richelieu. A Fronde zavargásai folytán Mazarinnak ugyan két ízben is el kellett hagyni Franciaországot, azonban 1653-ban megint visszatért s mindhaláláig (1661) megmaradt a királynő kegyének és a hatalom birtokában. Mazarin halála után A. a kormányzóságról lemondott és a Val-de-Grâce zárdába vonult vissza. (Az irodalmat l. a Nouvelle Biogr. Génerale-ban. II, 700. l.) Freere, Regency of Anne of Austria. (London, 1866. 2. köt.)

12. A. Ivanovna, orosz cárné. Alekszejevics Iván cárnak második leánya. Szül. 1693 jan. 25. Moszkvában. Megh. 1740 okt. 20. Apja halálakor még csak kétéves lévén, tizenhat éves koráig anyja nevelése alatt állt s 1710 okt. 13. Frigyes Vilmos kurlandi herceghez ment férjhez. De a herceg még Kurlandba való visszautaztában, 1711. meghalt. Midőn II. Péter halálával (1730 jan. 19.) a Romanov-ház férfi-ága kihalt, több országnagy, különösen a hatalmas Dolgoruklj és Galicyn hercegek unszolására a titkos tanács őt trónörökösnőnek nyilvánította, jóllehet I. Péter leányának, Erzsébetnek is igényei voltak a trónra. A. kénytelen volt okmányilag megígérni, hogy az abszolut cári hatalomról lemond és semmit sem cselekszik az orosz nemesség előbbkelőiből álló birodalmi tanács tudta nélkül; ennek dacára trónralépte után egyeduralkodónak jelentette ki magát. Az oligarchák kísérletének, t. i. hogy Oroszországból lengyel vagy svéd mintára nemességi köztársaságot alakítsanak, egy államcsíny hamar véget vetett. A. neve alatt az ő kegyence, Biron, uralkodott kíméletlenül. Az arisztokráciának bujtogató vezérei vérpadra jutottak és ezerenkint hurcoltattak Szibériába. Utódjává idősb nővére, Katarina, unokáját, Ivánt nevezte ki, ennek kiskorúsága idejére pedig regenssé Biront. Uralkodásának történetét Korzakov írta meg. (Kazán 1880.) V. ö. Rambaud Oroszország története (magy. ford.). Lázár Gyula, Az orosz birodalom története (1890).

13. A. Petrovna, Nagy Péter cár és I. Katalin második leánya. Szül. 1708., megh. 1728. Felesége volt Frigyes Károly holsteini hercegnek, akivel őt Péter uralkodásának utolsó idejében jegyezték el. A házaspár I. Katalin kormányzása alatt sokat szenvedett Mencsikov fondorkodásai folytán és a cárné halála után, aki két leánya, Erzsébet és Anna mellőzésével Alekszej cárevics fiát, II. Pétert nevezte ki utódjául, kénytelen volt Oroszországot elhagyni. Fia, III. Péter néven lépett az orosz trónra.

14. A. Fjodorovna, Ferenc szász-kóburgi herceg leánya. (Tkp. neve Julianna.) Szül. 1781 szept. 23. Megh. 1864 aug. 15. 1796. neje lett Konstantin nagyfejedelemnek, I. Pál orosz cár fiának. Házasságuk nem volt boldog s 1811 ápr. 1. el is váltak egymástól.

15. A. Leopoldovna (helytelenül: Anna Karlovna, voltaképen: Erzsébet Katarina Krisztina), Oroszország nagyhercegnője és regensnője, Lipót Károly mecklenburgi herceg és Ivanovna Katarina leánya, szül. 1718 dec. 18. Rostokban, megh. 1766. 1732-ben az ortodox egyház kebelébe lépvén, Anna nevet kapott s 1739. Antal Ulrik braunschweig-lüne, burg-bewerni herceghez ment nőül, akitől 1740. Iván fia született. Ezt az Ivánt nevezte ki Anna Ivanovna utódjául. A regens Biront azonban Münich tábornok, a fiatal cár anyja beleegyezésével megbuktatta s Anna magát, fia kiskorúsága idejére, nagyhercegnőnek és régensnőnek proklamálta. A regensnő Münich tábornokot első miniszterré nevezte ki, de nemsokára összeütközésbe jött vele, minek folytán a miniszter 1741 márc. 13-án állását odahagyta. A regensnő nem igen állotta meg helyét, keveset foglalkozott állami ügyekkel s szerelmi viszonyt folytatott Lynár szász diplomatával, aki Anna barátnőjét, Mengden Juliát feleségül akarta venni. Ezek következtében összeesküvés keletkezett, amely a trónt Nagy Péter leányának, Erzsébetnek akarta juttatni. Az összeesküvés 1741 dec. 5. éjjel tört ki s Annát Antal Ulrikkal, valamint gyermekeivel, a volt Iván cárral és Katarina hercegnővel előbb Rigába vitték, azután a fogházak hosszas változgatásai után a Dvina mellett levő Holmogryba internálták, ahol még három gyermeket szült. Ivánt, a szerencsétlen trónörökös herceget 1756. Schlüsselburgba vitték s ott 1764. meggyilkolták. Az orosz történetírók majdnem kivétel nélkül pálcát törnek A. fölött - Kosztomarov kivételével, ki «Orosz történet biográfiákban» című művének II. kötetében (Pétervárott, 1888) Anna védelmére kel.

16. A. Komnena, I. Alexios görög császár leánya, szül. 1103 dec. 1. Tudományos nevelésben részesült. Nagy szerepe volt az udvari cselszövényekben, de férjét, Nikephoros Bryenniost, hiába bíztatta bátyja megbuktatására és a trón elfoglalására. Ura halála után (1137) zárdába vonult, hol 1148. meghalt. «Annae Comnenae Alexiadis libri XIX» c. műve, melyben apjának történetét megírta, a legjobb történelmi művek közé tartozik. (Kiadta Reifferscheid, Lipcse 1884). V ö. Oster, A. Komnena (3 k., Rastadt, 1860-71 Hagenmacher, Anonymi Gesta Francorum. (1890. a függelékben). Neumann, Griech. Geschichtsschreiber u. Geschichtsquellen (1888). Krumbacher K., Gesch. d. byzantin. Litteratur (1891) és Seger János, Byzantin. Historiker d. X. u. XI. Jhrhdts. I. k. Bryennios Nikephoros (A. K. férje), 1889.

Forrás: Pallas Nagylexikon