(gör. kb. "meg nem felelés") : a modern társ.-akban tapasztalható jelenség, amelyben a hagyományos normák és szabályok úgy lazulnak föl, hogy nem képződnek helyettük újak, és a társ.-i élet egy adott területén a szabályok nem világos volta miatt elvesztik a társ.-i normák befolyásukat az egyének viselkedésére. Több deviáns viselkedésformára (pl. az öngyilkosságra) való hajlam hátterében álló társ.-i tényezők egyike lehet. Az anómia fogalmát => E. Durkheim vezette be a szociológiába devianciaelméletében. => R. K. Merton az elfogadott normák és a társ.-i valóság közötti konfliktussal magyarázza az anómia jelenségét, mikor is azok nincsenek szinkronban egymással. A társ.-ilag elfogadott értékek és a megvalósulásukra rendelkezésre álló eszközök korlátozottsága közötti konfliktusokat az egyének különbözőképpen oldják meg, és ennek során vagy figyelembe veszik a társ.-i szabályokat és normákat (mint pl. a konformisták), vagy megkerülik, elutasítják (mint pl. a lázadók) azokat. A. Cohen a konformitás és a deviancia összefüggése kapcsán mutat rá, hogy a társ.-ban az érvényesülés lehetőségeinek a hiánya határozza meg azt, hogy ki választja a bűnöző életformát és ki nem. ifjúkori bűnözés , => deviancia - Ir. Durkheim, E.: Öngyilkosság. Bp. 1982.; Merton, R. K.: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Bp. 1980.

Mátay Melinda