Anonymus Belae Regis Notarius

Béla király névtelen jegyzője, a magyar honfoglalás történetétének legrészletesebb, de hitelében erősen megtámadott megírója. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen példányát 24 pergamen-lapon a bécsi udvari könyvtárban Cod. lat. 514. szám alatt őrzik; először Schwandtner (1746-48), legutóbb Florianus (Mátyás Flórián) adta ki (Fontes domestici. Pars prima. Magistri P. Belae regis notarii Gesta Hungarorum. Pécs, 1883. 1-51. l. S u. o. Observationes, 246-302.); kritikai kiadását a hasonmással együtt, legközelebb Marczali Henriktől várhatjuk. Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly (1860) fordították idáig magyarra. Cornides óta (Vindiciae, 1802.) számos író foglalkozott az Anonymus kilétével és korával. Abból a körülményből, hogy a könyv szövege «Pdictus» szóval kezdődik, sokan (p. újabban Fejérpataky L.) azt következtetik, hogy a szerzőt a most már hiányzó címlap nevezte meg s hogy a szöveg elején csak utalás történik rá s így a szót praedictusnak kell olvasni; mások szerint P. dictus a helyes olvasás és a P. alatt III. Béla jegyzőjét, Péter Pál erdélyi püspököt, majd spalatói s végül kalocsai érseket, vagy (igy Marczali szerint is) a IV. Béla korabeli Pous mestert értik. De ha az író neve kétséges is, állása - a mi műve értékének megítélésénél mindenesetre számba jő - ismeretes. A mi korát illeti, azt valamennyi Béla korában keresik íróink, s így a nézetek teljes két század közt oszlanak meg. Legújabb vizsgálói közül Mátyás Flórián III. és Marczali IV. Béla korabeli írónak tartja. Pauler Gyula szerint az A. III. Béla íródeákja. Roesler (Rom. Studien) és Hunfalvy Pál (Ethnographia) inkább költőnek tartja, mint történetírónak s a magyarok őstörténetére nézve teljesen hasznavehetetlennek véli. Sorsa azonban csak olyasforma lehet, mint Liviusnak, Niebuhr és Mommsen nyomozásai után. S mint Pauler Gyula mondja, valóban «a magyar középkornak Liviusa ő, de szintoly óvatossággal kell használni, mint a római történet első könyveit a gall betörésig». Marczali szerint «nem tiszteljük benne többé történetirásunk atyját» de nem mondhatjuk tendenciózusnak, hamisítónak sem. A Gesta Hungarorum 57 fejezetben tárgyalja a magyarok őstörténetet Álmos vezéren kezdve föl Taksony koráig. Ha történeti elbeszéléseit erős kritikával kell is használni, a XII-XIII századbeli topografiára vonatkozó adatait, melyeknek fontosságát már a múlt században kiemelte Hell Miksa, szinte megbecsülhetetleneknek kell tartanunk.

Megnevezett mester, és Magyarország néhai jóemlékezetű nagy - dicső királyának Bélának jegyzője, legkedvesebb barátjának, tiszteletes s a deáki tudomány mesterségében avatott férfiúnak, N-nek üdvet és kivánatának teljesedést!

Midőn egykor iskolai tanulságon együtt valánk, s a trójai históriában, melyet én igen megszeretvén Dares Phrygius és más szerzők könyveiből, miként mestereimtől hallottam vala, tulajdon szerkezetemmel egy kötetbe böngésztem volt, egy akarattal olvasgatánk, kéréd tőlem: hogy, miként a trójai históriát s a görögök hadait megírtam vala, úgy írnám neked Magyarország királyai és nemesei származását is, miképen szállott alá, a scythiai földről a hét fejedelmi személy, kiket hetumogernek* nevezünk, vagy milyen a scythiai föld, s miképpen született Álmus, vagy miért nevezték Álmusnak Magyarország első vezérét, kitől a magyarok királyai eredetöket vették, vagy hány országot és királyt hódoltattak, vagy miért nevezik a scythiai földről kijött népet az idegenek nyelvén hungarusoknak s tulajdon magok nyelvén mogeroknak ígértem is, hogy megteszem, de más bajoktól gátolva úgy kérelmedről mint igéretemről már csak nem megfeledkezém, ha Kegyelmed tartozásom lerovására levelével nem int vala. Megemlékezvén azért Kegyelmedről, noha e munkás világ sok mindenféle baja gátol is, hozzá fogék megtenni, mit tennem parancsoltál, s a különböző történetírók hagyományai szerént, isten kegyelmének segélyével, azon jó szándékból, hogy a maradéknál utolsó íziglen feledségbe ne menjen, legjobbnak gondolám neked igazán és egyszerűen megírnom, hogy az olvasók megérthessék, mik miként történtenek. S ha az oly igen nemes magyar nemzet eredetének eleit s minden vitézi tetteit a parasztság csalfa meséiből vagy a hegedősök csacska énekéből mintegy álmodozva hallaná, igen éktelen és elég illetlen lenne. Tehát inkább ezen irományok bizonyos fejtegetéséből és a históriák nyilván magyarázatjából értse nemesileg a dolgok valóságát. Boldog tehát Magyarország, melynek adatott sok jószág. Ezentúl minden időben gyönyörködjék írójának zsengéjében. Mert íme kezdve van királyai s nemeseinek származásrendi.

Forrás: Pallas Nagylexikon