Antajustinian jog

a Justinian római császár előtt való római jog, melynek forrásai: 1. a 12 táblai törvény (lex duodecim tabularum, v. a szerkesztéssel megbízott tíz férfi után lex decemviralis, v. egyszerűen lex; dwdekadeltoz). Livius jellemzése szerint a «fons omnis publici privatique juris» - minden köz- és magánjognak forrása - tehát valóságos alaptörvény, mely egészen Justinianusig a római magánjognak alapja is maradt; - 2. leges, a római nép (populus Romanus) által a comitia centuriákon hozott határozatok (populiscita); - 3. plebiscita, a comitia tribután a néptribun indítványára elfogadott határozatok, melyek eredetileg csak a plebejusokra nézve voltak kötelező erővel, míg később kötelező erejök az egész római népre kivétel nélkül kiterjesztetett (ut quod tributim plebs jussisset, populum teneret);.- 4. senatus consulta, a szenátusnak nevezett tanács határozatai; - 5. a szokásjog és pedig «mores maiorum» (az elődök szokásai), «consuetudo» (szokás), és res «judicatae» v. «auctoritas rerum perpetuo similiter judicatorum» (törvényszéki szokás, bírói gyakorlat, usus fori) alakjában; - 6. az igazságszolgáltató hatóságoknak hivatalévük kezdetén kibocsátott nyilvános hirdetései - edicta -, melyek az illető hatóság által követendő szabályokat tartalmazták. Kibocsátásuk az állampolgárok tájékoztatása érdekében történt, «ut scirent cives, quod jus de quaua re quisque dicturus esset, seque premunirent». A mai felfogás előtt ez különösnek látszik, de magyarázatát találja abban, hogy a római, különösen az igazságszolgáltatási hatóságok hatalma nem volt oly élesen meghatározva, hogy sok ne lett volna belátásukra bízva. Legfontosabbak a prétorok ediktumai, s ezek között az, melyet a prétor hivatalának elfoglalásakor előre hírdetett ki, az «edictum annuum» vagy «e. perpetuum», ellentétben a hivatalos év folyamán tán valamely különös alkalommal kiadott «e. repentinum»-mal; -7. a jogtudósok által adott vélemények, «responsa prudentum» s az ez által képződött «jogászi jog» (auctoritas prudentum; sententiae receptae, vagy «jus civile» is e szónak legszűkebb értelmében), mely vélemények oly tekintélyben részesültek, hogy Hadrianus császár rendelete szerint a véleményadásra különösen felhatalmazott jogtudósok összhangzó véleménye törvényerővel (legis vicem) bírt; - 8. a császárok korában ezeken felül a «császári rendelvények» (constitutiones principum), amelyeknek több neme volt. Ezeknek összegyűjtését tartalmazzák a «Codex Gregorianus», «C. Hermogenianus» s a mindkettőnél sokkal nevezetesebb «Cod. Theodosianus». Az ennél későbbi keletű császári rendelvényeket «novelláknak» (novellae, novae constitutiones) nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon