Antal

(lat. Antonius, franc. Antoine, ném. Anton), több említésre méltó fejedelem neve:

1. Bourboni A., Navarra címzetes királya, Károly vendômei hercegnek legidősebb fia, d"Albret Jankának férje s IV. Henrik francia királynak apja: szül. 1518 ápril 22. öccsével, Condé Lajossal a hugenották élére állott s a guisek megbuktatására tört. Fogságra vetették, amelyből csak II. Ferenc váratlan halála után (1560 dec. 5.) szabadult ki. Az ingatag jellemű férfiú nemsokára az udvarral (Medici Katalin) kibékült és hangzatos címeket és méltóságokat kapott jutalomképen. Sőt híve lett a katolikus triumvirátusnak (Guise Ferenc, Montmorency és Saint-André) és volt hitsorsosai, a hugenották ellen fordította fegyvereit. Elfoglalta tőlük Bourges városát s ostrom alá fogta Rouent; ostrom közben azonban halálos sebet kapott, melynek 1562 nov. 17. Andelysben áldozatul esett. - V. ö. Ruble A., Antoine de Bourbon et Jeanne d"Albret. 1881-86. 4 köt.

2. A. (burgundi), Jó Fülöp burgundi hercegnek fia, szül. 1421-ben, megh. 1504. Bátyjával a mórok ellen, mostoha testvérével, Merész Károllyal, a lüttichiek ellen harcolt. 1474-ben a svájciak Nancy-nál elfogták és XI. Lajosnak kiszolgáltatták; ez időtől fogva a francia királyt szolgálta, a ki a Grandpré és Chateau-Thierry hercegséggel jutalmazta meg hűségét (1578).

3. A. Günther János, anhalt-zerbsti hercegnek fia, született 1553 nov. 14-én, meghalt 1714. Hollandi katonai szolgálatba lépett, s III. György János alatt a törökök ellen harcolt. 1698-ban porosz tábornokká lett.

4. A. Ulrik, Ferdinánd Albert braunschweigbeverni hercegnek második fia, szül. 1714 aug. 28-án, megh. 1776. Anna orosz cárnő őt szemelte ki Anna Leopoldovna nagyhercegnő férjének, de a hercegnő csak hosszas vonakodás után ment hozzá (1739.) E házasságból (1740) született Iván herceg, kit a cárnő utolsó órájában utódjává nevezett ki. A. szabadulni akart Biron kormányzótól, de ezáltal maga ellen lázította az államtanácsosokat és a tábornokokat s elvesztette katonarangját. Nemsokára rá Biron megbukott, s helyébe Anna és A. lettek kormányzókká. Kormányuknak azonban az 1741. forradalom vetett véget, Erzsébet, az új cárnő pedig Annát és A.-t a rigai fellegvárba záratta, azután Archangelszkbe hurcoltatta, ahol Anna 1746-ban nagy nyomorban halt meg. A. Ulriknek II. Katalin vissza akarta ugyan adni szabadságát, de nem egyszersmind gyermekeinek. Az apa azonban inkább gyermekeivel maradt a fogságban 1776-ban bekövetkezett haláláig. Fiát, Ivánt 1764. gyilkolták meg Schlüsselburgban. A többi négy gyermek utóbb II. Katalintól évdíjat kapott, s visszavonultan halt meg Jütlandban. V. ö.: Brückner, «Die Familie Braunschweig in Russland im 18. Jahrhundert» (Petersb. 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon