Anté

(gör.). A klasszikus görög építészetben A. elnevezés alatt egy fal homloknézetét értették. Ha p. egy templom hosszú oldalfala a transzverzális homlokzatfallal találkozván, ez előtt még egy kisebb vagy nagyobb kiugrást alkotott, ott A. képződött. Az A. homloknézete pillérforma alakítást nyert, és így van anté-pillérfő, anté-bázis stb. A görög templomok egyik faját az olyan templom képezi, melynél az oldalfalak erősen kiugró anté-i közé két oszlop van beiktatva, s így a homlokzatfal előtt egy oszlopos, a két végén csukott tornác képződik.

Forrás: Pallas Nagylexikon