Antiadiaforisták
(gör.). A schmalkaldi háború a
protestánsok leveretésével végződött (1548) s a győztes V. Károly német császár
a protestánsokat a katolikus egyházhoz való alkalmazkodásra szorította. A
félénk Melanchton a béke és fenmaradás érdekében a «lipcsei interim»-ben
elfogadhatónak nyílvánította a legtöbb katolikus szertartást, pápai hatalmat, a
misében a latin nyelvet, azzal indokolván, hogy azok közönyös (gör. adiaforos)
dolgok, azaz a szentírási hit lényegét nem érintik. A szigorú lutheránusok,
ezek élén Flacius Mátyás, heves vitát indítottak Melanchton és társai ellen (s
ezek nevezhetők antiadiaforistáknak), tagadván, hogy a Melanchton által
állított és elfogadható szertartások közönyösek volnának. A vita hevének az
augsburgi vallásbéke (1555) vetett véget, mivel a protestánsok
vallásszabadságot nyertek. s a rájok erőszakolt «közönyös» szertartásokat
szabadságukban állt mellőzni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|