Antifona

(gör., fr. Antienne, ang. Antiphon). Jelenti 1. az éneklésnek azt a módját; mely szerint v. a karok fölváltva, v. az egyik az egész szöveget, a másik kar a befejező mondatot énekli. Az ó-szövetségben szokásos volt s az általánosan elfogadott vélemény szerint szt. Ignác antiochiai püspök hozta be keleten, szt. Ambro nyugaton az egyházi liturgiába. Jelenti 2. a szentírási szöveget, mely az egyes pszalmusok végén áll, s mely az illető pszalmus alapgondolatát fejezi ki, és azt a lelki hangulatot, mely valamely ünnepnek és a megült misztériumnak mintegy visszhangja a híivő lélekben.

Forrás: Pallas Nagylexikon