Antigonos

1. A. Monophthalmos (a «félszemű»), Nagy Sándor híres hadvezére, született Kr. e. 384-ben. Sándor ázsiai hadjáratában 334-ben a görög szövetségeseket vezette a következő évben pedig megkapta Frigia helytartóságát. Csak Sándor halála után lépett határozottan az előtérbe. Perdikkasnak, a birodalom kormányzójának megtagadva az engedelmességet, Antipatroshoz menekült, akinek megbízásából Eumenést, Sándor családjának buzgó hívét Nora várába (Kappadóciában) zárta, szövetségeseit pedig, Alketést és Attalost, Piszidiában legyőzte 320-319 telén. Antipatros halála után Ptolemaiossal és Kassandrossal szövetkezett Polysperchon, az új birodalmi kormányzó ellen s egy tengeri ütközetben Propontiszban 317-ben megverte. Eumenes időközben megszökött Nora várából, de A. kiűzte Feniciából s mihelyt kézrekerítette, megölette. A. mindenáron egyeduralomra törekedett. Előázsián kívül övé volt Sziria is, ahonnan Seleukos, A. cselfogásaitól félve, menekült. 315-ben azonban szövetségre léptek egymással a többi diadochok ellene. A hosszas háborút (313-311) békekötés követte, melyben A. megtartotta Előázsiát. Egy év múlva újra kitört a háború. Ptolemaios Egyiptomból átjött Előázsiába s meghódította Főniciát és sok parti várost, míg Antigonos fia Démétrios Poliorketés vezérlete alatt sereget küldött Görögországba, fölvette a királyi címet s Egyiptomba tört be, ahonnan azonban nagy veszteséggel kénytelen volt Sziriába visszavonulni. Majd Görögországba sietett s megverte Kassandrost, de végre is 301. Ipszosznál Frigiában a csatával együtt birodalmát és életét vesztette. A. mint hadvezér messze fölötte állott kortársainak. Szigorú, sőt kegyetlen volt, megvetette az olcsó hízelgést s az ázsiai elpuhultságot, szerencsében meggondoltság, bajban a legnagyobb hidegvérűség jellemezték.

2. I. A. Gonatas, az előbbinek unokája, Démétrios Poliorketés fia, résztvett apja háborúiban; Peloponnezus helytartóságát akkor is képes volt megtartani, midőn apja Seleukosnak, Sziria királyának fogságába jutott. Macedónia trónját csak Kr. e. 276-ban, hét év múlva apja halála után, hosszú kűzdelmek árán nyerhette el. 273-ban Pyrrhos, Epirus királya betört országába és elűzte, A. azonban országát visszahódította, midőn Pyrrhos a Peloponnezusba indult. Pyrrhos halála után ennek fia, Sándor győzte le s fosztotta meg uralmától, de csak rövid időre; A. nemcsak Macedóniát szerezte vissza, hanem Epiroszt is leigázta. Meghalt 240-ben, 80 éves korában. A. mint uralkodó szelidségéről, lovagias, nagylelkű érzületéről ismeretes. V. ö. Plutarchos: Demetrios és Pyrrhos életrajza.

3. A. Doson, Demetrios Poliorketes unokája, egyideig mint az elhalt II. Demetrios fiának, Philipposnak gyámja kormányzott, majd nőül vette Demetrios özvegyét, Chryseist s maga lett királlyá. Miután országában a nyugalmat helyreállította, Aratosnak, az achaiai szövetség vezérének fölhívására Spárta ellen indult s királyát Kleomenest a döntő ütközetben Szellasziánál 221-ben megverte. Visszatérve Macedoniába, meghiúsította a szomszédos illirek betörését, de még ugyanabban az évben (211) hirtelen halállal múlt ki. A főhatalmat erélyességgel és okossággal gyakorolta.

4. A. Karystios, Euboia szigetének Karystos nevű városából való görög grammatikus, élt K. e. körülbelül 280-tól 220-ig. Főműve a Vitae philosophorum (Filozofus-életrajzok) volt, s benne az általa személyesen ismert bölcsészek életét tárgyalta. Ránk csak egy munkája jutott: a «Csodálatos mesék gyűjteménye» c., mely azonban nagyrészt Aristotelés állattanának kivonata. Kiadta Keller a «Rerum natural. script. Graeci min.» I. kötetében (Lipcse 1877). V. ö. még Wilamovitz: «A. von Karystos» (Berlin 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon