Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
antik művés... ----

Magyar Magyar Német Német
antik művés... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

antik művészet

Az ókori művészetek összessége. Európa művészeteinek kialakulására az ókori kultúrák közül a görög és a római kultúra gyakorolta a legnagyobb hatást. A művelődéstörténet során számos alkalommal újult meg az európai művészet az antik művészethez viszonyítva, annak eredményeit saját koruk gondolkodásmódjának megfelelően hasznosítva. Az ókori hatások főleg az építészetben, az irodalomban, a képzőművészetben, a zenében lelhetők fel.


Építészet:
a) az ókori Egyiptom legjellegzetesebb épületei az uralkodók (fáraók) hatalmas, gúla alakú temetkezési helyei, a kőtömbökből épített piramisok (legismertebbek a gizehi piramisok) és a súlyos pillérekből és kőgerendákból összerótt v. sziklába vájt halotti templomok. Előbbiek híres maradványait Karnakban és Luxorban, utóbbiét Abu Szimbelben találjuk;
b) az ókori görögök templomaikat, lakó- és középületeiket kezdetben fából, később kőből (általában márványból) építették, amelyeket gyakran dór v. ión oszlopokkal fogtak körbe. A mennyezetet gerendák tartották;
c) a római birodalom építészete a görög építészetből fejlődött tovább. Jelentős újítása a tégla felhasználása és a monumentális terek boltozatokkal való lefedése. Jellegzetes épületük az átriumos udvar körül csoportosított cellákból alakított lakóház.


Irodalom:
a) a görög irodalomból alakultak ki az irodalmi műfajok, a líra, a dráma és az epika. A görög epika legjelentősebb műformája az eposz. Két nagy eposzuknak, az Iliásznak és az Odüsszeiának Homérosz adott végső formát az i. e. VIII. sz.-ban. E költemények történelmi háttere valószínűleg összefüggésben van a kisázsiai görög terjeszkedés kűzdelmeivel, harcaival. A városállamok embereinek életét, problémáit közvetlenebbül kifejező lírai költészet darabjait, amelyek hazafias érzelmekről, harcokról, szerelemről szóltak - így pl. Alkaiosz és Szapphó (az első ismert költőnő) verseit -, gyakran hangszeres kísérettel, Khitarával adták elő. Az európai időmértékes verselés elméletei görög mintákon alapulnak. A görög színjátszás kultikus eredetű, a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett ünnepségek szokásaiból alakult ki. Két alapvető műfaja a tragédia és a vígjáték v. komédia. A tragédiákban a városállamok szabadságeszménye, a nemzetiségi társ. felbomlásából származó konfliktusok, majd a rabszolgatartó rendszer belső válsága tükröződik. Legnagyobb mesterei Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész voltak. Arisztophanész a hanyatló athéni demokrácia ellentmondásait, az uralkodó osztály háborús politikáját bírálta vaskos humorú vígjátékaiban. A színielőadások a nagy ünnepekhez kötődtek, látogatásuk ingyenes volt. A görög próza megalkotta a mítosz legnagyobb ellenfelét: a történetírást. A görög-perzsa háborúkat megörökító Herodotoszt a "történetírás atyjá"-nak nevezik. A filozófus Platon új műfajt alkotott: a dialógust, vagyis a párbeszédet. Jelentős a közéletben kialakult műfaj, a szónoklat, melynek legkiválóbb művelője Démoszthenész volt;
b) a római, latin nyelvű irodalomnak óriási hatása volt a későbbiekben az európai kultúrkörben. Első emlékei az i. e. III. sz.-ból származnak, s kezdettől fogva érezhető rajtuk a görög irodalom hatása. A görögség műfajait, műformáit vették át és alakították a maguk képére. A római és a görög kultúra eredményeit először talán Cicerónak sikerült egybeolvasztania. Előre megfogalmazott szónoklatait a retorika mesterműveinek, követendő stíluseszménynek tartották több mint ezer évig. A próza halhatatlan mesterei még: Julius Caesar háborús emlékirataiban, Sallustius és Livius történetírók, később a szintén történetíró Tacitus, a regényíró Apuleius. Költői műként is maradandó a görög Epikurosz materialista filozófiáját hexameterekbe szedő Lucretius munkája. Ma is kedvelt olvasmányok Catullus szerelmes versei. Az állampolgári öntudat megerősödését és egy megszilárdult erkölcsi világképet tükröz a főként ódáiról híres Horatius és a nagy eposzköltő, Vergilius munkássága, Ovidius a szerelmi elégia és a tanköltemények műfajában alkotott maradandót. A mi költészetünkre is hatást gyakoroltak Martialis gúnyos epigrammái, Juvenalis szatírái. Jelentős vígjátékírók voltak Plautus és Terentius.


Képzőművészet:
a) a görög szobrászat a művészetek fejlődésében felülmúlhatatlan helyet foglal el. Legfőbb tárgya a harmonikus, arányos emberi antik művészettest. Általában eszményített típusokat ábrázoltak, nem egyéneket. A görög művészet fénykora az i. e. V. sz.-ra esik, a szobrászat remekművei is ekkor készültek, pl. Müron: Diszkoszvető, Polükleitosz: Dárdavivő, olümpiai Zeuszszobor stb. A szobrok anyaga eleinte fa, kő, majd márvány és végül a bronzöntés meghonosodásával a bronz. Ez az új anyag szabadabb, merészebb mozdulatok megörökítését teszi lehetővé, szemben a törékeny márvánnyal. Az épületeket előszeretettel díszítették domborművekkel, szobrokkal. A vázafestészet magas színvonalából, a mozgalmas életkép-ábrázolásokból következtethetünk festészetük nagyszerűségére. Szinte valamennyi korabeli tárgy, viselet, mítosz stb. megjelenik ezeken festményeken, amelyeken előbb csak fekete, majd vörös színt használnak;
b) A római képzőművészetben a görög szobrászat remekeit tekintik példaképül, azokat lemásolták, nagyon sok görög remekmű csak római másolat alapján ismeretes. A római szobrászatban erős a valóságigény. Jellemábrázolásra és történelmi hűségre törekedtek. A római császárokról nagyon is reális szobrokat, domborműveket, érméket alkottak. A Titusz diadalívén, Traianus oszlopán található domborműveken történelmi hűséggel örökítették meg a hadi eseményeket. Itália falfestészetéről a Vezúv kitörésekor elpusztult, de konzerválódott Pompei falai adnak némi tájékoztatást. A virágzó mozaikművészetből csodálatos alkotások maradtak az utókorra. A mozaikot padlózaton v. oldalfalon alkalmazták. Kedvelt témáik a természetábrázolás, a mitológia stb. A római birodalom egykori tartományaiban, így hazánk területén is találtak mozaik-emlékeket, pl. Aquincumban.


Zene: az ókori görög és római kultúrában közösségi művészet volt, az ünnepségek, a színház, a hadsereg szolgálatában állt. A görög zene emlékét néhány töredékes dallam és sok képi ábrázolás őrzi számunkra. A római zene részben görög hatásra, részben más földközi-tengeri népek zenéjének hatására fejlődött, alakult és lett az ókereszténység egyik zenei forrása. Ahogy a római birodalom megoszlott, úgy ez a zene is bizánci és római ágra szakadt és külön fejlődött. Más ókori, keleti népek zenei életére jórészt képi ábrázolások alapján következtethetünk.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is