|
| |
Legyen Ön is szerkesztőnk!
:: Küldjön be címszót! :: |
Magyar |
Angol |
| antik művészet |
---- |
Magyar |
Német |
| antik művészet |
---- |
|
| |
| Címszavak véletlenül |
|
amabile, Gubacsrózsa, szekund - akkord, Troja, Frekvencia - kétszerező, Croton, mahdi, Sztereokromia, hepatolith, Chiozza, Véres hó, Dispar, Cserna, Ivadék, Hoy, blődlizik, Spicilegium, Virus, Deprez, Retinit, ausztemperálás, Csór, Imaköpeny, Bury, Alzette |
|
| |
|
|
| |
|
 |
|
Antik művészet
|
|
Az ókori művészetek összessége. Európa művészeteinek kialakulására az
ókori kultúrák közül a görög és a római kultúra gyakorolta a legnagyobb
hatást. A művelődéstörténet során számos alkalommal újult meg az európai
művészet az antik művészethez viszonyítva, annak eredményeit saját koruk
gondolkodásmódjának megfelelően hasznosítva. Az ókori hatások főleg az
építészetben, az irodalomban, a képzőművészetben, a zenében lelhetők
fel.
Építészet: a) az ókori Egyiptom legjellegzetesebb épületei az
uralkodók (fáraók) hatalmas, gúla alakú temetkezési helyei, a
kőtömbökből épített piramisok (legismertebbek a gizehi piramisok) és a
súlyos pillérekből és kőgerendákból összerótt v. sziklába vájt halotti
templomok. Előbbiek híres maradványait Karnakban és Luxorban, utóbbiét
Abu Szimbelben találjuk; b) az ókori görögök templomaikat, lakó- és
középületeiket kezdetben fából, később kőből (általában márványból)
építették, amelyeket gyakran dór v. ión oszlopokkal fogtak körbe. A
mennyezetet gerendák tartották; c) a római birodalom építészete a
görög építészetből fejlődött tovább. Jelentős újítása a tégla felhasználása
és a monumentális terek boltozatokkal való lefedése. Jellegzetes épületük
az átriumos udvar körül csoportosított cellákból alakított lakóház.
Irodalom: a) a görög irodalomból alakultak ki az irodalmi műfajok,
a líra, a dráma és az epika. A görög epika legjelentősebb műformája az
eposz. Két nagy eposzuknak, az Iliásznak és az Odüsszeiának Homérosz
adott végső formát az i. e. VIII. sz.-ban. E költemények történelmi háttere
valószínűleg összefüggésben van a kisázsiai görög terjeszkedés
kűzdelmeivel, harcaival. A városállamok embereinek életét, problémáit
közvetlenebbül kifejező lírai költészet darabjait, amelyek hazafias
érzelmekről, harcokról, szerelemről szóltak - így pl. Alkaiosz és Szapphó
(az első ismert költőnő) verseit -, gyakran hangszeres kísérettel,
Khitarával adták elő. Az európai időmértékes verselés elméletei görög
mintákon alapulnak. A görög színjátszás kultikus eredetű, a Dionüszosz
isten tiszteletére rendezett ünnepségek szokásaiból alakult ki. Két
alapvető műfaja a tragédia és a vígjáték v. komédia. A tragédiákban a
városállamok szabadságeszménye, a nemzetiségi társ. felbomlásából
származó konfliktusok, majd a rabszolgatartó rendszer belső válsága
tükröződik. Legnagyobb mesterei Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész
voltak. Arisztophanész a hanyatló athéni demokrácia ellentmondásait, az
uralkodó osztály háborús politikáját bírálta vaskos humorú vígjátékaiban.
A színielőadások a nagy ünnepekhez kötődtek, látogatásuk ingyenes volt.
A görög próza megalkotta a mítosz legnagyobb ellenfelét: a történetírást.
A görög-perzsa háborúkat megörökító Herodotoszt a "történetírás
atyjá"-nak nevezik. A filozófus Platon új műfajt alkotott: a dialógust,
vagyis a párbeszédet. Jelentős a közéletben kialakult műfaj, a szónoklat,
melynek legkiválóbb művelője Démoszthenész volt; b) a római, latin
nyelvű irodalomnak óriási hatása volt a későbbiekben az európai
kultúrkörben. Első emlékei az i. e. III. sz.-ból származnak, s kezdettől
fogva érezhető rajtuk a görög irodalom hatása. A görögség műfajait,
műformáit vették át és alakították a maguk képére. A római és a görög
kultúra eredményeit először talán Cicerónak sikerült egybeolvasztania.
Előre megfogalmazott szónoklatait a retorika mesterműveinek, követendő
stíluseszménynek tartották több mint ezer évig. A próza halhatatlan
mesterei még: Julius Caesar háborús emlékirataiban, Sallustius és Livius
történetírók, később a szintén történetíró Tacitus, a regényíró Apuleius.
Költői műként is maradandó a görög Epikurosz materialista filozófiáját
hexameterekbe szedő Lucretius munkája. Ma is kedvelt olvasmányok
Catullus szerelmes versei. Az állampolgári öntudat megerősödését és egy
megszilárdult erkölcsi világképet tükröz a főként ódáiról híres Horatius és
a nagy eposzköltő, Vergilius munkássága, Ovidius a szerelmi elégia és a
tanköltemények műfajában alkotott maradandót. A mi költészetünkre is
hatást gyakoroltak Martialis gúnyos epigrammái, Juvenalis szatírái.
Jelentős vígjátékírók voltak Plautus és Terentius.
Képzőművészet: a) a görög szobrászat a művészetek fejlődésében
felülmúlhatatlan helyet foglal el. Legfőbb tárgya a harmonikus, arányos
emberi antik művészettest. Általában eszményített típusokat ábrázoltak, nem egyéneket.
A görög művészet fénykora az i. e. V. sz.-ra esik, a szobrászat
remekművei is ekkor készültek, pl. Müron: Diszkoszvető, Polükleitosz:
Dárdavivő, olümpiai Zeuszszobor stb. A szobrok anyaga eleinte fa, kő,
majd márvány és végül a bronzöntés meghonosodásával a bronz. Ez az új
anyag szabadabb, merészebb mozdulatok megörökítését teszi lehetővé,
szemben a törékeny márvánnyal. Az épületeket előszeretettel díszítették
domborművekkel, szobrokkal. A vázafestészet magas színvonalából, a
mozgalmas életkép-ábrázolásokból következtethetünk festészetük
nagyszerűségére. Szinte valamennyi korabeli tárgy, viselet, mítosz stb.
megjelenik ezeken festményeken, amelyeken előbb csak fekete, majd
vörös színt használnak; b) A római képzőművészetben a görög
szobrászat remekeit tekintik példaképül, azokat lemásolták, nagyon sok
görög remekmű csak római másolat alapján ismeretes. A római
szobrászatban erős a valóságigény. Jellemábrázolásra és történelmi
hűségre törekedtek. A római császárokról nagyon is reális szobrokat,
domborműveket, érméket alkottak. A Titusz diadalívén, Traianus oszlopán
található domborműveken történelmi hűséggel örökítették meg a hadi
eseményeket. Itália falfestészetéről a Vezúv kitörésekor elpusztult, de
konzerválódott Pompei falai adnak némi tájékoztatást. A virágzó
mozaikművészetből csodálatos alkotások maradtak az utókorra. A
mozaikot padlózaton v. oldalfalon alkalmazták. Kedvelt témáik a
természetábrázolás, a mitológia stb. A római birodalom egykori
tartományaiban, így hazánk területén is találtak mozaik-emlékeket, pl.
Aquincumban.
Zene: az ókori görög és római kultúrában
közösségi művészet volt, az ünnepségek, a színház, a hadsereg
szolgálatában állt. A görög zene emlékét néhány töredékes dallam és sok
képi ábrázolás őrzi számunkra. A római zene részben görög hatásra,
részben más földközi-tengeri népek zenéjének hatására fejlődött, alakult
és lett az ókereszténység egyik zenei forrása. Ahogy a római birodalom
megoszlott, úgy ez a zene is bizánci és római ágra szakadt és külön
fejlődött. Más ókori, keleti népek zenei életére jórészt képi ábrázolások
alapján következtethetünk.
|
|
Kapcsolódás:
|
| Forrás:
Lapoda Multimédia |
| |
|
|
|
|
|