Antilópok

Antilopina (állat)

Az üresszarvú kérődzők (Cavicornia) egyik alcsaládja, melynek több nembe (Colus, Antilope, Pantholops, Calotragus, Tetracerus, Natotragus, Cephalophus, Hippotragus, Cervicapra, Oreas, Tragelaphus, Bubalis, Catoblepas, Portax, Budorcas, Capricornis, Haplocerus, Rupicapra, Dicranoceros) osztott 100-nál több faja ismeretes. Az antilopok élénk, békeszerető, félénk állatok, gyorsan futnak és ügyesen ugranak. Páronként, vagy kisebb-nagyobb, néha százakból álló nyájakban élnek, leggyakrabban síkságokon; csak kevesen kedvelik a hegyes vidékeket, mint a zerge (l. o.), mely a havasokon az örökös hó határáig tenyészik. Termetökre nézve az őzre, szarvasra, kecskére, tulokra vagy lóra emlékeztetnek. Szőrözetök többnyire rövid, sima; tarkójuk néha sörényt visel; rövid farkuk gyakran bojtban végződik; némelyek szakállt s orruk felett merev sertékből álló pamatot viselnek (p. Catablepas gnu Sund). Szarvaik nagysága s alakja nagyon változatos; majd sarlóalakúak s hátra, felfelé vagy előre hajlók, majd lant alakúak, majd ismét egy vagy több ívben csavartak, néha csaknem egyenesek; a szarvak felülete majd sima, majd alsó felében, vagy egész hosszában gyűrűzött v. redőzött; az északamerikai villaszarvú A.-nak. (Antitocapra americana O. W.) a zergéjéhez hasonló szarva villásan kettéágazik. Testök nagysága is nagyon változik; a jávor-antilop (Oreas canna Gray) 3 m. hosszú, 2 m. vállmagassággal, a törpe antilop (Nanotragus) ellenben csak 45 cm. hosszú és 26 cm. magas. Az antllopok többnyire könnyen szelidíthetők, de mint háziállatokat sehol sem tenyésztik; húsuk,- bőrük- és szarvaikért vadásszák. Az antilopok egy északamerikai fajon kívül, mindannyian óvilágiak legtöbb faj él Afrikában, kevesebb Ázsiában; Európának csak két antilopja van: a saiga-antilope (Colus tataricus Forst.) déli Oroszország keleti részében s a magas bérceket lakó zerge (Rupicapra rupicapra H. Sm). L. Zerge.

Forrás: Pallas Nagylexikon