Antimon oxidjai
Az antimonnak határozottan három
oxidját ismerjük: antimon trioxid Sb2O3, antimon tetroxid
Sb2O4antimon pentoxid Sb2O5. Az
antimon trioxid a természetben is előfordul, mint antimonvirág, prizmás rombos
kristályokban, továbbá szabályos oktaéderekben mint senarmontit (dimorf).
Képződik az antimonnak levegőn való elégésekor. Az antimon oxikloridból is
előállítható, ha azt lugos vízzel kimosva, a maradékot kihevítjük. Az így
előállított antimon trioxid, fehér kristályos por, amely vízben alig oldódik. A
hevítéskor megsárgul, de a kihüléskor újra megfehéredik. A levegőn való erős
hevítéskor oxigént vesz fel, és antimon tetroxiddá alakul. Erős bázisokkal
szemben gyenge savnak bizonyult, velök az antimonossav-sókat v. antimoniteket
képezi. Az antimon-tetroxid a trioxidból készül úgy, hogy ezt oxigénben erősen
izzítják. Fehér por, amelyet sem megolvasztani, sem elpárologtatni nem lehet.
Az antimon-pentoxid a trioxidból készül olyformán, hogy ezt több ízben tömény
salétromsavval megnedvesítvén, újból megszárítjuk. Halaványsárga por, mely
vízben nem oldódik, de megnedvesített kék lakmusz-papírra hintve, azon vörös
foltokat hagy. Erősen izzítva oxigént veszít és antimon tetrooxiddá alakul.
Vízzel 2-féle savat képez: az antimonsavat HsbO3 és a
metaantimonsavat H,4Sb2O7.E savak sói közül
több ismeretes.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|