Antimon szulfidjai
Az antimon kénnel két végyületet
képez, az antimon triszulfidot Sb2S3 és az antimon
pentaszulfidet Sb2S5. Anlimontriszulfid a természetben
kristályosan mint antimonit (l. o.) fordul elő. Mesterséges úton atimonnak
kénnel való összeolvasztása útján készülhet. Az antimon triklorid oldatába
kénhidrogén gázt vezetve narancsvörösszínű csapadék alakjában, alaktalan
antimon-triszulfid válik le; e csapadék még vizet tartalmaz, de azt 200° fölé
hevítve elveszti s egyúttal megfeketedik. Az antímontriszulfid vízben nem
oldódik, de a lúgok oldják; így szulfobázisban oldva szulfoantimonossavsó
keletkezik. Tömény sósav kénhidrogén fejlődése közben feloldja. Gyógyszerül is
használják (különösen állatoknál) stibium sulfuratum nigrum néven. A szintén
gyógyszerül használatos stibium sulfuratum rubrum vagy kermes minerale; antimon
triszulfid és antimontrioxidból áll. A. pentaszulfid a szulfoantimonsavsóknak
savakkal való elbontásakor keletkezik. Leginkább a szulfoantimonsavas nátriumot
(Na3SbS4.9H2O, Schlippe-fé1e só) használják,
amelynek vizes oldatához híg kénsavat elegyítenek; a leváló csapadékot kimosás
után megszárítják. Narancsvörös színű, vízben oldhatatlan por, melyet erős
lúgok feloldanak. Tömény sósav elbontja, kén leválása és kénhidrogén fejlődése
közben, trikloriddá alakítja. A gyógyszertárakban Stibium sulfuratum
aurantiacum néven tartják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|