antinómia

A filozófiában két egymást kizáró, de egyformán bizonyítható, elfogadható tétel ellentmondását jelenti. Az ókori filozófusok ( Platón, Arisztotelész) alkották meg az antinómia fogalmát, majd a skolasztikus logikában volt jelentős szerepe. Nagy figyelmet fordított az antinómiakra Immanuel Kant, aki az ész önmagával való ellentmondásosságának bebizonyításakor négy antinómiat állított föl:
a) a világ végessége és végtelensége;
b) az anyag végtelen oszthatósága és elemeinek oszthatatlansága;
c) szükségszerűség és szabadság;
d) a világ okának létezése és ennek lehetetlensége. A dialektikus és történelmi materializmus a valóság, az objektív világ, a társ. fejlődés ellentmondásos jellegének vizsgálata során elemzi az antinómia fogalmát, hangsúlyozva a megismerés folyamatának dialektikus jellegét.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• filozófia
• logika
• anyag
• szabadság
• szükségszerűség
• szabadság
• történelmi materializmus
• valóság
• objektív világ
• fejlődés
• megismerés
• dialektika