Antiochiai fejedelemség

Miután a keresztes hadak Antiochiát a szaracénektől visszafoglalták, a normann tarenti Bohemund az antiochiai fejedelemséget alapította (1098.), mely nyugaton Ciliciában Tarsusig, keleten pedig Herakliáig terjed s azt Tripolisz grófsággal együtt fiára II. Bohemundra hagyta ( 1111), ki azonban 1126-ig Tankréd, továbbá Roger del Principato és II. Balduin jeruzsálemi királynak gyámsága alatt állt. II. Bohemund halála után (1130) ennek leánya, Konstancia, örökölte Antiochiát, kitől 1135-ben férje I. Raimund, Poiters grófja kapta meg, de ez már 1137-ben János bizanci császár hűbéresévé lett és 1149-ben Nureddin aleppói szultán elleni harcban veszett el. Konstancia első férje halála után Chatilloni Raimund-hoz ment nőül, ki neje révén A.-nak is lett ura. Utódai: III. Bohemund (1163-1201), II. Raimund (1201-1233), IV. Bohemund (1233-51) alatt a fejedelmi szék mindinkább ingatag lett, míg végre 1262-ben VI. Bohemund kormánya alatt Bibar egyiptomi szultán által elfoglaltatott. Ezzel egyidejüleg Antiochia is elpusztnlt s két és fél századon át az egyiptomi mamelukok uralma alatt állt, mely idő után 1516-ban I. Szelim szultán Törökországhoz csatolta.

Forrás: Pallas Nagylexikon