Antipirin

(oxydimethylchinizin, phenyldimethyl pyrazolon), bonyolúltabb összetételű szénvegyület, amelyet újabban gyógyszerül használnak. Képlete C₁₁H₁₂N₂O. Készül phenylhidrazinből, amelyet acetecetéterrel melegítenek, amidőn víz és borszesz mellett oxymethylchinizin keletkezik. Utóbbit methyljodiddal melegítve, oxydimethyl chinizin vagyis A. keletkezik. Az A. fehér kristályos por; vízben és borszeszben igen könnyen oldódik. O. p. 113° C. Kémiai sajátságára nézve bázis, amely savakkal közvetlenül sókká egyesül. Reakciói közül a legfontosabbak: híg vizes oldata ferriklorid egy cseppjével elegyítve szép vörös színűvé válik. Nátrium nitrit oldattal pedig - híg savval való megsavanyítás után - szép kékeszöld színt ölt.

Az antipirint a rövid idő dacára is, mely fölfedezése óta lefolyt, kitűnő tulajdonságai a gyógyszerkészlet egyik legbecsesebbjévé avatták. Élettani hatásának mineműsége felől ugyan még nem vagyunk egészen tájékozva de a gyakorlati orvosi tapasztalat így is jórészben megállapította már az egyes betegségeknél való használatának főbb javalatait. Legnevezetesebb alkalmazását a lázas betegségek ellen leli, s mint lázellenes szernek legelőnyösebb tulajdonságai, hogy a test hőmérsékének esése nem rohamosan, hanem fokról-fokra lejebb szállva köszönt be, úgy, hogy a hőnek légmélyebb esése az első dózisok bevétele után 3-5 óra múlva következik be s ez esés oly eröteljes lehet, hogy a legalacsonyabb höállás és a lázas hőmérsék legmagasabb pontja közt 3,5 °C. különbség is lehet. A hőmérsék esésével az érverés és a lélekzések száma is kevesbedik. Másik nevezetes hatását az A. az izületi csúzok, nevezetesen pedig ezeknek amaz alakja ellen gyakorolja, mely egyszerre több izületben jelentkezik. Az A.-nek hatása e baj ellen éppen oly kiváló, mint az eddig kizárólagos orvosságnak tartott szalicilsavas nátriumé, sőt utóbbi felett még némi előnyei is vannak, mert kellemetlen mellékes hatásai ritkábbak. A harmadik főalkalmazását az A. különböző ideges bajok gyógyítása körül találja. Különösen zsábás, fájdalmas idegbajok azok, melyeknek terhét elviselhetőbbé teszi. Már a közönség tudatába is átment, hogy milyen kiváló hatása van az A.-nek a főfájások különböző nemei ellen, s egyrészt éppen az e miatt történt visszaélések indították az egyes államok kormányait arra, hogy az A. szabad elárusítását betiltsák. De a legkülönbözőbb, fájdalmakkal járó betegségeket is képes enyhíteni az A., így az ischiaszt, az ágyékizmok reumáját, gerincvelősorvadásban szenvedők villámló fájdalmait, a mellszorulással, függőértágulattal járó fájdalmakat stb. Még számos másnemű betegség ellen is sikerrel adják az A.-t s főképp mellékhatások tekintetében való ártatlan volta teszik az orvos egyik legbecsesebb fegyverévé. Így nevezetesen a szívre kisebb dózisokban alig van káros hatása; a leggyakoribb még, hogy kanyaróhoz, skarláthoz v. csalánkiüteshez hasonló bőrvörösség jelentkezik használata közben, ami azonban teljesen ártatlan természetű. Egészen más az eset akkor, ha a laikus közönség minden kisebb fejfájás v. csúzos fájdalom enyhítésére, a megbetegedés fokához mért helyes adagolás ismerete nélkül az A.- hez nyúl és napnap után használja; ilyenkor igenis megjelenhetnek a káros mellékhatások is, u. m. fülzugás, nehéz hallás, szédülés, aluszékonyság, fejfájás stb. Sőt legújabban Combemale-nak már a megrögzött A.-mérgezést (antipyrinismus chronicus) is volt alkalma látni egy 38 éves nőnél, ki izületi csúza ellen naponkint 1-2, majd később 4--6 g. A.- t szedett, minek következtében álmatlanság, reszketegség, lesoványodás, általános izomgyengeség, sőt végezetül gyomorfekélyesedés jelentkezett nála. Az ilyenféle esetek, nemkülönben mikor általános összeeséssel járó súlyos bajokban valaki a kelleténél nagyobb A.- dózist kap, lehetnek azok, melyeknél félnünk lehet az A.-nek szívet gyengítő hatásától, ami már azért sem lehetetlen, mert az A. az ú. n. általános protoplazmamérgek közül való, s ez magyarázza meg, hogy némely búvár tapasztalata szerint nagy dózis A. az állatoknál szívgyöngeséget, sőt szívbénulást is okozhat. V. ö. Rondot E., L"antipyrine (Páris 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon