a cinikus iskola megalapítója.
Szül. Kr. e. 422. s 371-ben még élt. Gorgias tanítványa volt, s már maga is
oktatott, midőn Sókratésszel megismerkedett, kihez aztán a legnagyobb
ragaszkodással viseltetett. Minden nap 40 stadiumnyi utat tett, hogy a
Piraeustól, ahol lakott, Sokratés házához eljusson. Művei, kevés töredék
híjján, elvesztek. Sókratés halála után a kynosarges-i «gimnázium»-ban iskolát nyitott
s innét kapta iskolája a nevét. Sókratésben főleg a gazdagság megvetését, a
bajok türelmes elviselését, a jellem függetlenségét, az önuralmat bámulta; de
ezeket a tulajdonokat annyira túlozta, hogy Platón joggal mondhatta róla:
Antisthenés, gőgöd kabátod lyukaiból kandikál felém. Sókratés halála után
puszta köpenyben, mezítláb, tarisznyával a hátán, rendetlen hajjal és
szakállal, bottal a kezében járta az utcákat, hogy az embereket a természethez
visszavezesse. Csak egy tanítványa ismeretes, a sinope-i Diogenés. A
tudománynak nem tulajdonított értéket. Az erény elegendő a boldogsághoz, az
erényhez meg csak Sókratés ereje szükséges; az erény a tett dolga s nem szorul
sok szóra és ismeretre. A. lenézi a tudományt, mely nem gyakorlati célokat
szolgál s hevesen kűzd Platón ellen, aki viszont sokszor céloz rá műveiben.
Erkölcstanának veleje az; hogy csak az erény értékes, mert csak az igazi
birtoka. Pénz, becsület, gazdagság, egészség, maga az élet nem magában véve jó;
szegénység, gyalázat, szolgaság, betegség, halál nem magában véve rossz. A kéj
legkevésbbé jó, a munka meg nem baj, mert a kéj megrontja az embert, a munka
ellenben az erényhez vezeti. Inkább őrült mint jókedvű akarok lenni, mondá. Az
erényt a bölcseségre vezeti vissza, az erény tehát tanítható; a tanítást
azonban itt egyértelműnek veszi az erkölcsi gyakorlattal. Ajánlja az edzést, a
szükségletekről való lemondást, a függetlenséget; ez az erény jóformán apatia,
a lélek nyugodtsága. Az a bölcs, ki ezt az ideált követi. A nép vallását
elveti, monoteizmust tanít. Tanítványai, a cinikusok, még túlozták tanítását és
gyakorlatát; koldus életet éltek, lemondtak a családi életről, melynek helyébe
Diogenes a nők közösségét ajánlja. A szabadságot nem nagyon becsülik, mert a
bölcs mint rabszolga is szabad s uralkodó; az állami élet fölösleges, a bölcs
mindenütt otthon van, az ideális államban az egész emberiség együtt él.
Megsértették magukviseletével nemcsak az államot és a szokásokat, hanem gyakran
a szégyenérzetet is, csakhogy kimutassák, mennyire nem törődnek az emberek
nézeteivel. Ők is elvetik a nép vallását; csak egy isten van, kit az erény
gyakorlásával szolgálunk legjobban. Hivatásuknak tartották az erkölcsileg
elzüllöttekkel foglalkozni s ez irányban bizonyára jótékonyan működtek, amint
általában föllépésük nemesebb alapját a szenvedőkkel való részvétben s a
szellemi szabadságban kereshetjük. A tudománynak azonban vajmi kevés köze van
ehhez a filozofiához.
Forrás: Pallas Nagylexikon