Antoninus
Pius, római császár, az A. névhez
adopció révén jutott; apját Titus Aurelius Fulvusnak hívták. Született Kr. u.
86. Lanuviumban, ahová családja Nemaususból telepedett át. Állami szolgálatba
lépve a legmagasabb állásokat érte el. Egyike lett a négy konzulárisnak, kik
Itália közigazgatásának élén állottak. Majd Ázsiába ment prokonzulnak. Midőn
Aelius Verus meghalt, Hadrianus örökbe fogadta. A trónt 138-ban foglalta el.
Kegyelete, mellyel a szenátustól Hadrianus számára isteni tiszteletet eszközölt
ki, megszerezte számára a pius melléknevet. Mint uralkodó mindent elkövetett,
hogy birodalma jólétet lásson. A szenátus jogait tiszteletben tartotta, jó
törvényeket alkotott, alattvalóival szemben adakozó volt, több ázsiai várost,
melyeket a földrengés elpusztított, újra építtetett, az éhínséget, mely
Itáliában kitört, enyhíteni igyekezett, a keresztényekkel jóakarattal bánt.
Barátja volt a művészetnek és a tudománynak. Rómában Hadrianus mauzóleumát
befejezte, több nagy épületet helyreállíttatott. A filozofia és retorika
tanárainak rendes fizetést biztosított. Bölcseségének és igazságosságának híre
túllépte birodalma határait. Idegen fejedelmek és népek bírájuknak választották
v. oltalmába helyezték magukat. Uralkodása egészben véve békés volt, Mindössze
Britanniában a briganitokkal s Mauretaniában volt kénytelen kűzdeni. A
nyughatatlan zsidók lázadását gyorsan elfojtotta. Meghalt 161-ben, 23 évi
uralkodás után. A szenátns a divus (isten) címmel tisztelte meg. Veje Marcus
Aurelius Antoninus (l. Marcus Aurelius), ki a trónon követte, emlékére vörös
gránitoszlopot állíttatott, melynek fenmaradt talapzatát ma a Vatikán egyik
udvarában őrzik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|