Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Antonius... ----

Magyar Magyar Német Német
Antonius... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Antonius

azok közül, kik a gens Antonia-ból származtak s e nevet viselték, a jelesebbek:

1. Marcus Antonius, korának egyik legnagyobb szónoka, innen orator mellékneve. Szül. Kr. e. 143-ban. 103-ig prétor volt Ázsiában prokonzuli ranggal s mint ilyen szerencsésen harcolt a kilikiai kalózok ellen. 99-ben konzul, 97-ben cenzor lett. A polgárháborúban Sulla pártján állott, ezért 87-ben Marius parancsára megölték. Rendkívüli emlékező tehetsége és kitűnő előadó képessége volt. Úgy látszik, ellenezte beszédeinek közzétételét. Ezekből épp oly kevéssé maradt fenn valami, mint De ratione dicendi művéből. Cicero «De oratore» művében mint a természetes nemzeti gondolkozású: ékesszólás képviselője szerepel a görög műveltségű Crassussal szemben.

2. Gajus A. Hybrida, az előbbinek fia, Kr. e. 83-ban Sullát Görögországba követte, melyet Sulla visszatérése után annyira zsarolt és fosztogatott, hogy Caesar vádindítványára a szenátusból kizárták. Újból visszajutva a szenátusba 65-ben prétor lett, 63-ben pedig Ciceróval együtt konzul. Cicero csak úgy tudta Catilina pártjától, melynek kezdettől fogva titkos híve volt, elvonni, hogy Macedónia helytártóságát neki engedte át. Mindazonáltal, midőn Catilinával Etruriában meg kellett volna kűzdenie, betegség ürügye alatt a fővezérletet Petrejus legátusára bízta. Mint Macedónia helytartója zsarolásai és erőszakoskodásai által a lehető legrosszabb hírre tett szert. 59-ben visszahívták s a Catilina-féle összeesküvésben való részessége miatt vád alá helyezték. Erre számkivetésbe ment Kefaloniába, a honnan 44-ben Caesar visszahívta, s mi több, 42-ben még cenzor is lett.

3. Marcus Antonius, a triumvir, A. Creticus legidősebb fia, szül. Kr. e. 83. Ifjúságát Görögországban, ahová tanulmányainak folytatása végett ment, kéjelgésben és kicsapongások között töltötte. 58. hadi szolgálatba lépett s A. Gabiniusnak Sziria helytartójának megbízásából mint a lovasság vezére szerencsésen harcolt. Palesztinában, majd Egyiptomban. 54. Galliában találjuk Caesar oldalán, akinek ajánlatára előbb quesztornak, 50. néptribunnak választották. Rómában a szenátussal szemben Caesar ügyét védelmezte, a konzulok fenyegető fellépésére azonban Caesar táborába kellett menekülnie. Pompeiusnak Itáliából történt kiűzése után Caesar, mialatt maga Hiszpániában harcolt, Itáliában hagyta fővezérnek. 48-ban Görögországba követte Caesart s a farszaloszi ütközetben a balszárnyat vezényelte. Caesar, kit a szenátus másodszor diktátorrá tett meg, kinevezte a lovasság vezérévé (magister equitum). Egyidőre ugyan kéjelgései miatt a diktátorral ellenségeskedésbe jutott, de kibékült vele, sőt 45-ben a konzulságban társává lett. Caesarnak nem volt odaadóbb híve, terveinek megvalósításában, mint Antonius. Caesar halála (4 Kr. e. márc. 15.) kezébe adta az egyeduralmat. Hatalmába kerítette Caesar iratait és pénzét, a szenátust márc. 17. összehívta s vele általános amnesztiát hírdettetett. Másrészt beszédével, melyet Caesar teteme fölött tartott s a végrendelet felolvasásával, melyben Caesar a népnek nagy ajándékot tett, sikerült a népet az összeesküvők ellen felizgatni, úgy hogy ezek Rómát elhagyni kényszerültek. Miután még Caesar kiszolgált katonáit is megnyerte magának, a szenátus által az Alpokon innen fekvő Galliát adatta magának, melyet Caesar maga D. Brutusnak, az összeesküvők egyikének szánt volt. 44 okt. havában útra kelt, hogy Brutustól elvegye. Mialatt Mutinát ostromolta, megjelent Rómában Octavianus, Caesar örököse s a szenátussal szövetkezett Antonius ellen. A szenátus jórészt Cicero filippikáinak behatása alatt fölszólította Antoniust, hogy Galliát hagyja;el. Minthogy A. nem engedelmeskedett, az állam ellenségének nyilvánították. Miután Octavianus Mutinánál 43. teljesen megverte, az Alpokon túl fekvő Galliába vonult, ahol seregét Lepidus és mások közbenjárásával hiszpániai és gall legiókkal újra megerősítette s D. Brutust megölte. Visszatérve felső Itáliába, 43 végén megkötötte Octavianusszal és Lepidusszal az u. n. második triumvirátust, melynek értelmében a triumvirek mint rendkívüli hivatalnokok 5 évre magukra vállalták a birodalom közigazgatását s a provinciákat maguk között kiosztották. Egyúttal mindazok, kiket ellenségüknek tekintettek, proskribáltattak. A legtekintelyesebb polgárok közül számosan, közük Cicero is, életüket és vagyonukat vesztették. Miután ilyen úton pénzre tettek szert, Antonius és Octavianus Macedoniába keltek át, hogy Brutus és Cassius hatalmát megtörjék. Antonius Filippinél 42. előbb Cassiust, majd Brutust csakugyan legyőzte. Erre átvette a kelet kormányzását, Kleopátra bájai azonban annyira lekötötték, hogy kéjelgésben és tétlenségben töltötte napjait. Midőn neje Fulvia és testvére Octavianus ellene a peruziai háborút felidézték, nem használta fel az alkalmat, hogy Octavianusszal a harcot az egyeduralomért felvegye. Ellenkezőleg újabb egyezségre lépett vele s elvette nővérét Octaviát, Mialatt Octavianus Itália viszonyainak rendezésével volt elfoglalva s Sextus Pompeiusszal kellett megküzdenie, A. eredménytelen harcokat vívott a párthusokkal. A viszály közte és Octavianus között igazán azonban csak akkor tört ki, midőn Kleopátra gyermekeinek királyi címmel oda ajándékozta a római provinciákat, nejét Octaviát pedig eltaszította magától. Octavianusnak könnyű volt őt a tanács által a haza ellenségének nyilváníttatni. A telet 32-31. tétlenül és kéjelgésben töltötte Kleopatrával s várta Actiumnál az ellensége támadását. Midőn 31 szept. 2. a tengeri ütközet alatt Kleopátra hajóhadával menekült, A. követte anélkül, hogy a szárazföldi seregének parancsot adott volna. Egyiptomban sem ment semmire. Kleopátra cserben hagyta. Arra a hírre, hogy Kleopátra megmérgezte magát, kardjába borult, de midőn értesült, hogy Kleopátra él, hozzája vitette magát s karjai közt halt meg (Kr. e. 30.) A. nagytehetségű hadvezér és kiváló szónok volt, az emberekkel való érintkezésében szeretetreméltó és ügyes, de szenvedélyeinek és érzéki vágyainak rabja maradt mindvégig.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is