Antropocentrikus világnézet

mely az embert teszi a világ középpontjává, annak főcéljává, kivel szemben minden más puszta eszköz. Minden létezőnek csak reá vonatkoztatva van értelme, célja. Ily szempontból fogta fel a felvilágosodás teleologikus költészete a természetet. A fű azért nő, hogy legyen a marhának mit ennie, a marha meg azért tenyészik, hogy az ember használhassa, a virágnak azért van színpompája, hogy szemünket gyönyörködtesse stb. Főleg teológusok magyarázták e szempontból isten jóságát az emberek iránt. E gyermekes teleológia ellen épp úgy állást foglalt a filozofia, mint a természettudomány.

Forrás: Pallas Nagylexikon