Anyag

(lat. materia) jelenti 1. ellentétben a formával azt a határozatlant, aminek az alak határozottságot ad; ez értelemben beszélünk az A.-ról, melyből valamely tárgy, mű készült, de a költői mű A.-áról is, melyet a költő földolgozott, melynek formát adott; 2. jelenti a testi világot, azt, ami a testek lényegét teszi, ellentétben a szellemmel v. lélekkel. A filozofiai gondolkodásban mindkét jelentésben, de főleg az utóbbiban fontos szerepe van, mert minden filozofiai rendszer kénytelen leszámolni a testi világ mivoltának problémájával némely rendszernek pedig éppen e problémának miként való eldöntése adja meg jellegét. Amely rendszerek az A. valóságát a szellemé mellett elismerik, általában dualisztikus rendszerek (l. Dualizmus); ezzel szemben állanak a monisztikus rendszerek (l. Monizmus), melyek vagy a szellem és anyag azonosságát tanítják (Spinoza szubstanciájának a kiterjedés és gondolkodás csak attributumai), v. az A. valóságát egyáltalán tagadják (l. Spiritualizmus), vagy a szellemet kiküszöbölik, úgy hogy csak az A.-ot mondják létezőnek (l. Materializmus). Ha ezekkel szemben az ismerettani szempontra helyezkedünk s azt állítjuk, hogy csak az én létezik, keletkezik az ismerettani idealizmus (l. o.), mely előtt az A. csak jelenség, látszat (l. Fenomenalizmus), míg Kant nézete szerint a valóságot magában egyáltalán nem ismerhetjük meg (l. Kriticizmus). A fizikában is, mely azoknak a jelenségeknek a leirásával (magyarázatával) foglalkozik, melyeknek összesége alkotja az anyagi világot, az A. fogalma hosszas fejlődésen ment át, melybe metafizikai felfogások sokféleképp elegyedtek. Főleg két szempont fontos. Először az erő fogalma, másodszor az A. oszthatóságának a problémája. Az A.-t az erővel egynek gondolhatjuk, mert a gondolkodás fejletlen fokán egyáltalán nem teszünk különbséget e kettő közt (l. Hilozoizmus); ha pedig az erőt az A.-tól megkülönböztetjük, v. holtnak gondolhatjuk az A.-ot, melyet lökés és nyomás mozgat (mechanizmus), vagy az erőt válhatatlan kapcsolatban levőnek gondoljuk az A.-gal: az erő az A. tulajdonsága (nincsen A. erő s nincsen erő A. nélkül), v. végül az A. fogalmát egész átvezetjük az erőébe: csak erők vannak (dinamizmus). Ha pedig az oszthatóság szempontjából nézzük az A.-t, úgy végtelenül osztható folytonosságnak (continuumnak) vesszük v. oszthatatlan, legkisebb üres közök által egymástól elválasztott (diskret) részekből állónak (l. Atomizmus). A hilozoizmus a görög filozofia kezdő álláspontja; az atomistáktól kezdve Newtonig egészben a mechanikus felfogás uralkodik, mig Thewton a dinamikus felfogás győzelmét segíti elő. Mai nap a fizikusok java része is fölismerte hogy az A. fogalma filozofiai megfontolás nélkül meg nem oldható, hogy fölfogásánál ismerettani szempontok nem mellőzhetők, s hogy különbséget kell tenni az A.-ra vonatkozó fizikai hipotézisek s az A. filozofiai fogalma közt. A fizikai hipotézis más szempontok alá esik, mint a filozofiai fogalom. Amaz az exakt magyarázat segédeszköze, a megismerés első stádiuma; emez rajta alapszik ugyan, de a gondolkodás szükségei szerint kiegészíti.

Az esztétikában

A. a szépnek szubstrátuma de mely már maga is szép lehet, p. a márvány a plasztikában, az egyes hang a zenében. Az A. kétféle: v. érzéki, mint a kő, agyag, érc, festék hang, v. pedig átvitt értelemben azt a fogalomkört és ténycsoportot jelzi, mely magában véve még nem művészi, de éppen a művész által nyeri a halhatatlan szép alakot, formát. A márványtömb mindaddig élettelen kő marad, míg a művész vésője ki nem faragja belőle a szépség istennőjét és így a holt A.-ot az eszmény hüvelyévé teszi, azt ugyszólván átszellemíti. Ebben áll a művész varázsereje, hogy a holtakat megeleveníti, az élettelennek és némának elragadó ékesszólást kölcsönöz. Itt rejlik a művész rokonsága a teremtővel, ki otromba agyagból idomította a legszebb földi lényt. Azért beszélünk teremtő észről, művészetről. Az érzéki A.-tól különbözik a szellemi A., mely vagy a történelemből vagy a bölcsészetből képzeletből, vagy az életből van merítve, de maradandó alakját a művész által nyeri. Schiller szerint a művészet nem egyéb, mint az anyag teljes kiirtása a forma vagy az alak által. Így tehát, mint már Aristotelés is megkülönböztette, nem az A.-ban, nem a nyers mesében mutatkozik a költő főereje, hanem a kidolgozásban, alakításban, formában. Az eredetiség kérdése sem annyira az A., mint az alak után dől el. A magyar rege és történelem azonos anyaga volt sok költőnek és éppen ily közhasználatú tárgyaknál lehet legjobban megállapítani a költői egyéniség fejlettségi fokát. Kezdő költőknek nem eléggé ajánlható a konkrét A.-ok (mint: történelem, hagyomány, régi minták vagy napi események) feldolgozása, mert csak így erősödhetnek meg az alakítás technikájában, melynek pedig később is nagy hasznát vehetik a magasabb szárnyalású képzeleti alakításokban. A lángeszü költőknél világosan lehet észrevenni e két fejlődési stádiumot, melynek egyikében híven kapaszkodnak az adott A.-hoz (Shakespeare dramatizált novelláiban, Göthe - történelmi darabjaiban), mig a másikában az A.-ot szellemszárnyaikon viszik ég felé, mint «Hamletben» és «Faustban». Épp ily szabadon bánik Madách az egész kulturtörténelem A.-ával.

A fizikában és kémiában

a tünemények tárgya (szubsztrátuma) az A. Jelenleg e két természettudományi szakban az anyag szerkezetére nézve általánosan elfogadott az atom-elmélet, mely szerint minden test végtelen parányi, szétoszthatatlan anyagrészecskékből áll, melyek folytonos mozgásban lévén, épp e mozgásuk és a mozgások közben egymásra gyakorolt hatásuk alapján a különéle fizikai és kémiai jelenségeket létrehozzák. Az atómok egymás közt való elhelyezésére vagy azok természetére nézve különféle hipotézisekét állítottak fel, melyek egymással részben összeférhetetlenek, de azért mégis a fizika és kémia jelenségeinek rendszerbe foglalásakor jó szolgálatokat tesznek. A kémia p. jelenleg ama nézet felé hajlik, hogy minden kémiai elem más természetű atómokból áll, holott egy másik elmélet az elemek különböző magatartását akként magyarázza, hogy az egyes elemek legkisebb részeit különfélekép csoportosított, de egyenként azonos atomok halmazának képzeli, mely halmazok a rendelkezésünkre álló eszközök útján fel nem bonthatók. Több atom egyesüléséből keletkezik a molekula, mely fizikai jelenségekben épségében megmarad, holott kémiai folyamatok közben az egyes atomokra szétbomolhat. A fizikában az anyag szerkezetét különösen a halmazállapot különbözőségének megmagyarázására használjuk. A szilárd testben az atómok szilárd nyugalmi helyzet körül lengéseket végeznek, melyek fentartója egy ismeretlen természetü összekötő erő (cohaesio). A folyadékokban a részek között való összetartás már oly csekély, hogy az atómok egymáshoz képest könnyen eltolhatók, oly annyira, hogy a folyadék más erőkkel szemben alakját meg nem tarthatja, hanem az edény alakját elfogadja. A gáznemü testek legkisebb részei között összetartási erőről egyáltalában már nem lehet szó; ezek a részek keresztül-kasúl repdesnek addig, mig valamely akadályba nem ütköznek. Minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a rezgő mozgást végző parányok mozgás-sebessége és kitérése. Sugárzó A. l. Crookes-féle csövek és Geissler-féle csövek. V. ö. Huber, «Die Forschung nach der Materie» (Lipcse 1877), Abendroth «Das Problem der Materie», Lasswitz, «Geschichte der Atomistik» (Lipcse 1889, 2 kötet).

A közhasználatban, iparban

A. vagy nyers A. valamely munkához szükségelt fő- és segédeszköz. A vasutaknál elhasznált anyagok értéke a kereskedelemügyi miniszter jelentése szerint volt 1890-ben: 30.764,866 forint, hogyha ebből a 2 gépgyártól fogyasztott 4.930,911 forint értéket levonjuk, marad a vasutaktól elhasznált anyag értéke 25.833,955 forintnak. (Az összes üzleti bevétel volt 86.882,543 frt, az összes üzleti kiadás 47.040,259 frt.) Ez óriási összeg érthetővé teszi, hogy az anyagok és leltári tárgyak elszámolására kiváló gondot fordítanak. E célból minden vasútigazgatóságnak külön «Anyagszerkezelési osztály»-a van. Ennek az osztálynak elsőrangú kötelessége az anyagszerek beszerzése és szétosztása. Ellenben a felhasználást az egyes számadók - minden állomás, osztálymérnökség, műhely és fűtőház - számolják el. A sikeres ellenőrzés céljából úgy az elhasználási anyagról, valamint a leltári tárgyakról minden számadó «Anyag»-, illetőleg «Leltár»-naplót vezet és azután a kiadott anyagokat az «Anyag»-, az elhasznált leltári tárgyakat pedig a «Leltár-lajstrom» egységárai szerint teszi kiadásba.

Forrás: Pallas Nagylexikon