Anyagcsere

alatt a szervezetünkben történő azok a folyamatok értendők, melyeknél kivülről tápanyagokat veszünk fel és kiválásztó szerveink útján az azokból bennünk képződött bomlásanyagokat választjuk ki. A szervezetünkben folyó idegműködés, a mozgások s a mindezzel járó hőfejlesztés folytonos anyagveszteséggel járnak, szerves és szervetlen anyagok pusztulnak el, az ezek pótlására, valamint fiatal fejlődő egyén testének felépítésére szükséges anyagokat tápanyagokként vesszük testünkbe. Bennünk ezek átalakulnak és szervezetünk lényeges alkatrészeivé válnak. Ezalatt azonban részben ezek is, részben a régebben fölvett anyagok bennünk szétesnek, szervezetünkből kiküszöböltetnek: ebből áll az A. Az ember növényi anyagokkal táplálkozik, vagy hússal él, mely hús azonban végelemeiben szintén növényi táplálékból képződött.

A növények tápanyagai a szénsav, víz, ammoniák, légenysavsók és más tűzálló anyagok: tehát szervetlen alkatrészek. Ezek közül a szénsavat a növény zöld részi veszik fel a napsugarak behatása alatt, míg helyette élenyt bocsátanak szabadon. A nem zöld részek, valamint a zöld részek is sötétben élenyt vesznek fel és szénsavat lehelnek ki. Egészben véve azonban a növény mindig több szénsavat köt meg, mint amennyit szabadon bocsát és több élenyt szabadít fel, mint amennyi szabad élenyt kivülről felvesz. Az ammoniákat, légenysavsókat és többi tűzálló részeket gyökereivel vízben oldva a földből vagy a vízből veszi fel a növény. Ez anyagokból készíti a nap fényének és melegének hatása alatt a szénsavból és vízből légenymentes szerves alkatrészeit, a feles élenyt pedig szabadon bocsátja. Így készül a növényben a keményítő és többi szénhidrát s ezekből további élenytelenítés által a zsír. Az ammoniák és légenysavsók légenyének felhasználásával lesznek a növény légenytartalmu alkatrészei és ezek közül mint a legfontosabbak a fehérjék. A növény anyagcseréje tehát abban áll, hogy a növény sok élenyű, egyszerű, szervetlen anyagokkal táplálkozik, ezekből készít kevés élenyű összetett szerves anyagokat, melyek az állatoknak és az embernek is táplálékul szolgálnak.

Az állati szervezet tápanyagai: a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, éleny, víz és sók, s ezek közül csak az élenyt, a vizet és sókat nyeri közvetlenül a nem szerves világból, míg a szerves anyagokat mind közvetve vagy közvetlenül a növényektől nyeri. Az ember és az állatok általában képtelenek nem szerves testekből szerves alkatrészeket alkotni. A megevett anyagokat a bélcső útján, a belehelt légenyt a légzőszervek útján veszik fel az állatok. A bélcsőben levő anyagok előbb az emésztés által felszívhatókká lesznek. A felszívódást a magasabb rendű állatoknál külön e célra rendelt szervek végzik, melyek a felszívott anyagokat a nyirokedényrendszernek és ennek útján a vérnek adják át. A vért a lüktető szív hajtóereje a vérérrendszerben folytonos keringésben tartja és a testben mindenüvé, a hol reá szükség van, eljuttatja. Így jutnak el a tápanyagok a szövetekbe és az ezeket felépítő sejtekbe, mert a vérnedv keringése közben átszűrődik az ereket környező nedvhézagokba. Ugyane nedvhézagokban erednek azok a nyirokedények, melyek az elhasznált valamint a felesleges anyagokat is felszívják és a vérhez visszaviszik. Így veszi be az állati szervezet a felépítésére szolgáló anyagokat saját szervezetébe s készíti belőlük saját fehérjéit, zsírjait és szénhidrátjait (glycogent, szőllőcukrot). Ez anyagok azonban nem maradnak meg változatlanul az állati szervezetben, hanem a lélegző szervek utján a vérbe jutott éleny segedelmével lassan elégnek, élenydúsabb egyszerűbb vegyületekké: Ez élenyülés és hasadás terményei: szénsav, víz, húgyanyag és más ammoniákos származék anyagok, valamint foszforsav- és szénsavsók. Mialatt az állati szervezetnek a növénytől nyert szerves alkatrészei így szétesnek, felszabadul a növény által a naptól nyert meleg és fény, melyet a növény amaz anyagok képződésekor potenciális erély alakjában megkötött, s szolgál az állati meleg, erőművi munka és más erőnyilvánulatokra. Az állat anyagcseréjét tehát jellemzi az, hogy az állat kevés élenyű, összetett szerves anyagokkal táplálkozik, ezekből készít sok élenyű egyszerű nem szerves anyagokat és ezalatt erőt szabadít fel. De az állatban képződő bomlásanyagok az állati szervezetben nem maradhatnak vissza, mert ha nagyobb mértékben halmozódnak fel benne, valóságos mérgek. Azért viszi a bomlástermékeket a keringő vér a kiválasztást eszközlő szervekhez: a tüdőkhöz, hol a szénsav és a víz egy része kiválasztatik és a vesékhez, melyek a vízben oldott szilárd bomlástermékek kiválasztását eszközlik.

Hogy az ember naponta mennyi tápanyagot szükségel, ezt az általa 24 óra alatt kiválasztott bomlásanyagok alapján határozták meg. Felnőtt, 70 kg. súlyú egyén oly napon, melyen éhezett, kiválasztott 24 óra alatt, 17.025 g. húgyanyagot, 0.236 g. húgysavat és kilehelt szénsavban 180,85 g. szenet, ami mind megfelel 50.7 g. fehérjének és 198.1 g. zsírnak. De az éhezők anyagfogyasztása kisebb a rendes táplálás és az anyagforgalom egyensúlya mellett észleltnél. Ugyanaz az ember, tisztán hússal, testének anyagforgalmát egyensúlyban tartani képes nem volt, mert mintegy 2000 gramm húsra lett volna szüksége 24 óra alatt, pedig csak 969-1080 g.-ot volt képes megemészteni. Éppen úgy lehetetlen volt az anyagforgalmat egyensúlyban tartani tisztán zsír és szénhidrátokból álló táplálékkal, mert ilyenkor saját testét alkotó fehérjéit fogyasztotta. Vegyes táplálék mellett amaz egyén, testének különben teljes nyugalma mellett, anyagforgalmát egyensúlyban képes volt tartani, azaz annyi anyagot veszített, mint amennyit táplálékaiban felvett, ha 24 óra alatt 137 g. fehérjét, 52 g. zsírt és 352 g. szénhidrátot vett fel szervezete, munka közben pedig 137 g. fehérje mellett, 173 g. zsirra és 352 g. szénhidrátra volt szüksége. Fejlődésben levő egyéneknél a tápanyagszükséglet a testsúlyhoz viszonyítva nagyobb, amennyiben azok a növésre is fordítanak tápanyagot, s aránylag több meleget is fejlesztenek. Amig a felnőtt munkás 1 kg. testsúlyra 1,8 g. fehérjét, 0,8 g. zsírt és 7.8 g. szénhidrátot szükségel, addig a csecsemő 1 kg. testsúlyra felvesz 3-4 hónapos korában 4.2 g. fehérjét, 4.8 g. zsírt és 5.6 g. szénhidrátot. L. Klug N. Az emberélettan tankönyve. Budapest 1888.

Forrás: Pallas Nagylexikon