Anyakönyv

(matricula) általában oly jegyzék, amelybe bizonyos személyeket v. vagyontárgyakat nyilvántartás végett bevezetnek (immatrikulálnak). A.-et vezetnek p. az egyetemi hallgatókról, az egyházközség v. más testület kötelékéhez tartozó tagokról, katonákról, vm. uradalom törzsvagyonáról és jövedelmeiről stb. A. különösen a személyi állapotra jelesül: a születés, házassági egybekelés és elhalálozásra vonatkozó adatokat tartalmazó lajstrom, melynek közhitelű alakban való vezetése az egyes államokban v. egyházi v. külön e célra rendelt polgári hatósági közegekre van bízva, s ehhez képest az A.-ek v. egyháziak v. polgáriak. Nálunk az utóbbi értelemben vett A.- ek vezetésének módját az 1727: XXV. t.-c. és több kormányrendelet szabályozza. A keresztelési (születési), esketési és halálozási A.-et az illető vallásfelekezet lelkészei két példányban vezetik, s az egyik példány az év végével hiteles alakban az illető törvényhatóságnak adandó át a levéltárban való megőrzés végett. Az A.- be bevezetendő tények rendszerint egyházi anyakönyvi kivonattal bizonyítandók; - a törvényhatóság levéltárában őrzött A. azonban csak akkor szolgál bizonyítékul, ha az egyházi őrizet alatt levő A. elveszett v. megsemmisült. A. hiányában a bizonyítás tanúkkal is eszközölhető. Az anyakönyvi kivonat közokirat jellegével s e szerint teljes bizonyító erővel bír, de midőn oly körülmények bizonyításáról van szó, melyek, mint p. a születés törvényességének kérdése, nem a lelkész előtt tett egyszerű bevallás, hanem a törvényben általános ismérvül megjelölt anyagi jogállás: jelesül a törvényes házasság valósága alapján határozandók meg: az anyakönyvben előforduló helytelen bejegyzés nem vétetik figyelembe.

Az egyházi anyakönyvezetők, ebbeli minőségükben, a közhivatalnokok tekintete alá esnek, s ezért kötelesek egyrészt a közcélra szükséges anyakönyvi kivonatokat (p. újoncozás alkalmával, gyámság és gondnokság alatt álló személyek örökösödési ügyeiben) díjmentesen kiszolgáltatni, másrészt a családi állapotra s különösen a születés törvényességére vonatkozó bejegyzéseket az állam törvényeinek, illetőleg a polgári hatóságok és bíróságok határozatainak megfelelően eszközölni, mert ellenkező esetben a családi állás ellen elkövetett kihágás büntetését vonják magukra. Magától értetődő, hogy mindenik lelkész csak a saját vallásfelekezetéhez tartozó személyekre vonatkozó adatok anyakönyvelésére van jogosítva, s ezért oly esetben, midőn oly személyt keresztel meg, akit a fennálló törvény (1868: LIII. t.-c.) szerint saját vallásfelekezetébe fel nem vehet: az erre vonatkozó adatokat - az anyakönyvbe való bejegyzés végett - az illetékes vallásfelekezet lelkészével tartozik közölni. Az e tárgyban 1890. évi február hóban kibocsátott miniszteri rendelet nagymérvű ellenmozgalmat idézett fel a kat. papság körében, s ez élesítette ki az u. n. elkeresztelési kérdést, melynek gyökeres megoldása a közel jövőben várható. L. Elkeresztelés.

Forrás: Pallas Nagylexikon