Anyarozs

(növ.). A maggombák génusza (Claviceps purpurea Tul.). A.-nak v. pedig varjúkörömnek nevezik azokat a barna v. sötet violaszínű testeket, melyek az érett gabona-kalászban a szem helyén találtatnak. E sötét testek rendesen nagyobbak, mint a gabonaszemek, de alakjok olyan, mint a gabonaszemeké. A. leggyakrabban a rozsban található, búzában, árpában és zabban ritkább (búzában hazánkban még csak Somogymegyéről van följegyezve). A gabonaféléken kívül majdnem valamennyi pázsitfélében (így az angol, francia és olasz perjében, az ebfűben, a komócsinban, az ecset pázsitban, a borjupázsitban, a nádban, kölesben stb.) észlelhető az A., továbbá néhány sásfélében is. Rendesen egy kalászban csak néhány A. fejlődik ki s ezek mellett a többi magvak egészen rendesek lehetnek. Az A.-t egy gomba okozza, még pedig a gabonafélékben és a legtöbb pázsitban a Claviceps purpurea, a Poafüvekben a Cl. setulosa Quel, a nádban a Cl. microcephala Wallr., a sásfélékben a Cl. nigricans Tul. Az A.-nak nevezett test a gombának egyik fejlődési stádiuma u. n. sclerotiuma.

A sclerotiumok aratáskor v. kihullanak a földre v. pedig a többi gabonával betakaríttatnak s a vetés alkalmával kerülnek a szántóföldre. Itt hosszabb ideig nyugalomban maradnak s tavasszal, a füvek virágzása táján, tovább fejlődnek, ami abban áll, hogy belőlük kis nyeles, vöröses fejű testek nőnek ki, amelyek nyelei annál hosszabbak, minél mélyebben fekszik a földben az A.; ha egy ilyen testnek fejét nagyító alatt megnézzük, a fej felszínén nagyon sok kis bögrét találunk, ezek az u. n. peritheciumok; minden peritheciumban sok tömlőt s mindegyik tömlőben ismét 8-8 hosszúkás sejtet, a tömlőspórákat találjuk.

Ezeket a spórákat elhordják a rovarok s elhordja a szél s ha valamely pázsitféle virágjába kerülnek, itt csiráznak s a termőt megtámadják. Míg az egészséges virág termője szép zöld és telt s belőle a tollas bibe egészségesen nyúlik ki, addig a megtámadott termő szinét veszti, ráncos lesz s bibéje összenyomódik az ilyen roncsolt bibe egy édeses anyagot, úgynevezett mézharmatot választ ki, amelyre a rovarok rájárnak s szertehordják a gombának a termőben keletkező szaporodásra szolgáló sejtjeit, a konidiákat. A gomba csakis a virágban él, a gabona többi részeibe nem hatol be. Ha a füvek virágzása elmúlt, akkor megszűnik a mézharmat-elválasztás és a roncsolt termő elkezd megtelni, nőni, keményedni; sötét színűvé válik s helyén ott látható nemsokára a varjúköröm, vagyis sclerotium. Azelőtt azt hitték, hogy a termőt abban a stádiumban, mikor ez a mézharmatot kiválasztja, egy más, nem az A.- t (sclerotium) okozó gomba támadja meg s azt Sphacelia segetum-nak, míg a sclerotiumot sclerotium clavus-nak nevezték.

Valamint a gabonában, úgy az egyéb füvekben fejlődő A. is mérges s különösen az emberek és állatok idegrendszerét támadja meg; ha a vemhes állatok oly szénát esznek, amelyben A. van, elvetélnek, mert különösen az anyaméhre van hatása (azt görcsös összehúzódásra ingerli), a gyógyászatban (jelenleg csak állatoknál) nehéz szülés ellen alkalmazzák. Ha a lisztben nagymennyiségű anyarozs van, az ilyenből készült kenyér evése embereknél az úgynevezett bizserkórt idézi elő, mely betegség Európában több ízben járványszerűleg pusztított. Az olyan kenyér, melynek lisztjében sok A.. volt, vöröses violaszínű. A lisztben és a korpában kimutatni nehéz; vizsgálatának legegyszerűbb módja abban áll, hogy egy kis kanál lisztet v. korpát 5 v. 10-szer annyi vízben, melyhez kevés sósav adatott, keverünk fel s ezt néhány percig főzzük; azután a pépet fehér porcellán-tányérra öntjük, amelyen az A. morzsalékok mint vérvörös v. barnavörös darabkák kiválaszthatók s górcsövi vizsgálat alá vonhatók; a kémiai vizsgálatok nem megbízhatók.

Ami a betegség elleni védekezést illeti, legjobb néhány nappal az aratás előtt mezítlábas napszámosokkal (gyerekek legjobban alkalmazhatók erre) szemenként összeszedetni az A.-t, ami kifizeti magát, mert a droguisták, kik a mezőgazdasági kultúra nagyobb haladása óta szükségletüket Európából nem tudják fedezni - rendesen Amerikában és Ausztráliában vásárolják össze, igen jól megfizetik, úgy hogy néha 80-120 frtot fizetnek hektoliterjéért. Ha csak a behordás alkalmával veszik észre az A.-t, akkor a rendes cséplés megkezdése előtta cséplőgép kosarát a dobtól távol kell állítani s így ereszteni át a kévéket; az A. nagyon lazán áll a kalászokban s így ez alkalommal kiesik, míg a gabona benn marad a kalászokban s onnét a rendesre állított géppel másodszori áteresztéskor csépeltetik ki. Mivel a táblákat az útszéleken levő vadonnövő füvek is inficiálhatják (p. a tarack, az egérárpa), egyik óvószer az útszéli füvek oly gyakori kaszálása, hogy azok virágzásba ne mehessenek.

Orvostani tekintetben az A.-nak hatásos részei különösen a sphacelinsav és a cornutin nevű bázis, melyek benne vannak. Ha e kettő nagyobb dózisban jut az emberi organizmusba, akkor a legsúlyosabb mérgezés képe fejlődhetik ki. A mérgezések hevenyések vagy krónikusak; az előbbiek rendesen az anyarozsnak magzatűzési célból való használata folytán keletkeznek; az utóbbi, fontosabb alak pedig helybeli epidémiák alakjában rossz termésű, nedves esztendőben A. tartalmú kenyérrel való táplálkozás folytán fejlődik ki. Ilyen járványok voltak Oroszországban, Németországban, Hessenben, Erdélyben stb., néha igen jelentékeny megbetegedési számmal; így csak a frankenbergi kerületben egy epidémia alkalmával 2500 lakos közül 500-an betegedtek meg. Az A.-mérgezés hevenyés alakja hányás, alhasi fájdalmak, csillapíthatatlan szomjúság, szédülés, bőrérzéstelenség, hőcsökkenés, szívgyöngeség és görcsök jelenségeivel jár. A krónikus A. betegség (ergotismus chronicus, ignis sacer, ignis st. Antonii) két formában jelentkezik; vagy görcsös karakterű (ergotismus chronicus convulsivus), mikor a végtagok megmerevednek, majd epilepsziás görcsökbe esnek a betegek, esetleg szülőfájdalmak is jelentkeznek (s ez tényleg elvetélésre vezethet), az érlökés rendkívül gyér lesz, a kéz ujjai marokra szorulnak. A mérgezésnek ezt az alakját minden valószínűség szerint a cornutin okozza; ellenben a másik, üszkös A.-betegséget (ergotismus gangraenosus) valószínűleg a sphacelinsav hozza létre. Ennél először is szédülés, ködös látás, hangyamászás, a végtagokban bizsergés érzete jelentkezik; később a test különböző helyein gyulladásos daganatok és savós hólyagok jelennek meg; a szívtől távolabb eső testrészek (orr, fül, kéz- és lábujjak) hideg üszökbe esnek, szederjes színűek, érzéstelenek lesznek, kihűlnek és fájdalom nélkül leválnak a testről. Még az agyvelőnek és gerincvelőnek életre való képessége is megfogyatkozik, úgy hogy butaság és gerincvelő-sorvadás következik be. A mérgezés kezelése elsősorban hánytatók, hashajtók adásában áll; fő azonban a betegség megelőzése: már a gabona csépelésekor figyelem fordítandó az A. eltávolítására; molnároknak eltiltandó volna a fertőzött gabonának megőrlése; végül óvakodni kell az A.-tartalmú lisztnek használatától, mely káliluggal hevítve a héringéhez hasonló (trimetilamin) szagot, kénsavas éterrel készült kivonatának színképe pedig a színképelemzővel vizsgálva, a vörös és zöld mezőben két elnyelési csíkot mutat. Maga az ilyen liszttel készült kenyér kékes ibolyás színű. Orvosságul az A.-nak kivonatát legkülönbözőbb vérzéseknél használják (vérköpésnél, vérhányásnál, vérvizelésnél, szülés után bekövetkező erős vérzéseknél és bizonyos vérzésekkel járó gyulladásos méhbajoknál). Kiváló orvosszer, mely mással még alig pótolható; néha életmentő. A M. Gyógyszerkönyvben hivatalos készítményei az Extractum secalis cornuti sicum és spissum. Ezek használtatnak orvosságul. Ujabban a cornutin sóit, különösen a citromsavas sót is használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon