Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
anyós mother-in-l...
anyósülés passenger's...

Magyar Magyar Német Német
anyós Schwiegermu...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ányos

1. Ignác (fajszi), szül. 1761-ben, meghalt 1829-ben. Veszprémmegye főszolgabirája és több megyének táblabirája volt. Jogi munkái kéziratban maradtak.

2. Á. Pál (családi néven István), költő, szül. Esztergáron Veszprémm. 1756 december 8. nemes szülőktől. Megh. Veszprémben 1784 szept. 5-én. Egyideig nagyanyjánál nevekedett Komáromban, majd Győrbe és Pápára küldték iskolázni; 16 éves korában a pálos szerzetbe lépett, mely a márianostrai kolostorban töltött próbaév után a nagyszombati egyetemre küldte bölcsészeti tanulmányokra, ahol 1776-ban doktori koszorút nyert. Itt ismerkedett meg Bessenyei és Báróczi munkáival s hatásuk alatt a mélyérzelmü ifjuban megmozdult a szunnyadó költői ihlet; először fordításokkal próbálkozott meg, lefordítva Ovidius nyolc heroidjét. 1776-ban az éppen Nagyszombatban állomásozó Barcsainak levélben elküldött költeményei Barcsai lelkes elismerését és barátságát szerezték meg neki, majd Orczy és a franciás iskola más költőinek ismeretségébe juttatták a fiatal költőt, ki most már irodalmi összeköttetések közt annál több kedvvel követte hivatását. A lirikusnak szükséges érzelmi állapotokról bőven gondoskodott az élet. 1777-ben az egyetemmel együtt ő is Budára költözött a hittudományi tanulmányok befejezése végett, s az itt töltött évek elég változatossággal és élvekkel szórakoztatták az ifju szerzetest, ki alkalmasint ekkor élte legédesebb napjait, hogy annál jobban fájjon aztán a felső-elefánti kolostor (Nyitramegye) magánya, hová 1781-ben rendelték, s ahol a bércek és sűrü erdőségek közt, néhány rideg keblü szerzetes társán kivül minden emberi társaságból kiszakítva, érezni kezdte, hogy a választott pálya lelkének egész valójával ellenkezik. E válságos lelki állapotot fejlő aranyérokozta testi szenvedések is súlyosították, s midőn rendje egy év mulva a székesfehérvári gimnáziumhoz küldötte, az ottani nedves levegő s egy rosszul eszközölt műtét még jobban aláásták egészségét, úgy hogy az alig 28 éves költő 1784 nyarán testileg-lelkileg megtörten vitette át magát Veszprémbe, ahol meg is halt. Költészetét mintegy kora hervadásának előérzete színezi. Elégiákban költői levelekben öntötte ki érzékeny szivének panaszát. Á. a csalódás, a mulandóság költője, s első képviselője nálunk a vílágfájdalom költészetének; bántja őt az élet, az elmulás, a maga és az emberiség sorsa; siratja elvesztett kedvesét, eltünt örömeit, az emberek részvétlenségét s a világ hiuságát. A sebzett lélek ez örökös vergődése s az itt-ott hosszassá váló szemlélkezés és leirás bizonyos egyhanguságot kölcsönöz egyébként folyékonyan verselt költeményeinek; de a ködös hangulat erős alanyiságot fedez, a széles modorban rajzolt érzések olykor megható igazsággal nyilatkoznak, s Á. az ujjászületett magyar irodalomnak Dayka Gáborig legmélyebb lirikusa volt. A mély lelki bánat csak egy-egy bordalában, költői levélben s a barátságnak szentelt költeményében enged tért némi derültebb világnézetnek, s a Kalapos király címü költeményében a felháborodás érzelmeinek. Ez utolsó költeményben gyülölettel fakad ki II. József, mint törvénytelen uralkodó, az «eretnekek» oltalmazója ellen, kiben nemzetének és hazájának legnagyobb ellenségét látja. Életében csak néhány alkalmi ódája jelent meg; vallásos énekei halála után Énekek könyve cím alatt láttak napvilágot (Pest, 1785), egyéb költeményeit Bacsányi János adta ki gondos kritikával Ányos Pál munkái címen (1798), a költő életrajzával és arcképével; ujabban Abafi Lajos adta ki Endrődi Sándor tanulmányával és jegyzetekkel a Magyar Könyvesházban (Budapest 1876), némely egyházi beszédét s elmélkedéseit pedig Csaplár Benedek tette közzé. Életrajzát Bacsányin és Endrődin (M. Helikon) kivül Toldy és Koltai Virgil is (1882) megirták.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is