Anyós

népiesen napamasszony, a családban a férj számára a feleségének, az asszony számára a férjnek az anyját jelenti. A civilizációnak nagyon alacsony fokán álló népek, szinte kivétel nélkül, határtalan ellenszenvvel vannak az anyós iránt, elannyira, hogy a férj az anyósával, az asszony az apósával még csak nem is beszél. A műveltebb népek vérébe is került ebből az ellenszenvből valami, de ezeknél legfeljebb csak annyiban nyilatkozik, hogy az anyósokra csípős élcek ezernyi sokaságát gyártották. Afrikában a kafferek, az amakozák, a maravik, a bogosz és szomál törzsbeliek nagy kerülőket tesznek, elbújnak, ha véletlenül találkoznak az anyóssal, vagy ha már sehogy se tudnak kitérni a találkozás elől, tenyerökkel elfödik az arcukat s halálukig soha se ejtik ki az A. nevét. Az aszanti négereknél vő és A. csak jókora távolságról beszélhetnek egymással s eközben is kötelesek az arcukat elfordítani. Az abadee néptörzsbeli fiatal párok az egybekelés után tüstént elköltöznek messze vidékekre, csakhogy ne találkozhassanak az A.-sal. Hasonló szokások vannak Ausztráliában a mandánok közt s az amerikai indus népeknél. É.-Amerikában a dakota-, asziniboine- és omaha-indusoknál, Délamerikában a pampaszok lakóinál és araukán-indusoknál ugyancsak tilalmas az A.-sal beszélni, a szemébe nézni v. a nevét kiejteni. Az araukán-indus még beszélhet az A.-ával, de csak úgy, ha kölcsönösen hátat fordítanak egymásnak. Az ázsiai osztyákok és kacsincsek is hasonló szokásoknak hódolnak. Oka pedig eme néptörzseknél az anyós- és após-kerülésnek a legtöbb etnográfus szerint a vérfertőzéstől való félelem.

Forrás: Pallas Nagylexikon