Apafi

Mihály L (apa-nagyfalvi), A. György országtanácsos és Petki Borbála fia (szül. 1632-ben), 1661-től kezdve Erdély fejedelme. Ali pasa őt, ki 1657-ben II. Rákóczi György fejedelem szolgálatában Kemény Jánossal, a későbbi fejedelemmel a krimi tatárok rabságába esett, Kemény János ellenében fejedelemmé nevezte ki; ugyancsak 1661ben az erdélyi rendek is azzá választották s a porta is megerősítette. Kemény sorsa ezzel el volt döntve; A. Nagy-Szőllősnél megverte őt (1662 jan. 22.) s Kemény halva maradt a csatatéren. Apafi ingatag jellemű, de csendes, jó ember volt, kit neje, az okos Bornemisza Anna, és kegyencei, köztük Teleki Mihály kancellár, az ujjok körül forgattak. Uralkodása sok ártatlan ember vérébe került, mert Teleki hatalmát magánérdekei és magánbosszúja kielégítésére használta föl, így Bánfi Dénes ellen is, kit 674-ben kivégeztetett. A. a porta szuzerénje lévén, a törököknek Ausztria ellen viselt hadjárataiban részt vett, így 1663., 1679-ben és 1683-ban, mely legutóbbi alkalommal A. erdélyi hadaival Bécs alatt táborozott (l. Inczédi Pál naplóját, 5. és 7. l.). Eközben azonban már 1664-ben elkezdett a császárral alkudozni, megigérvén neki, hogy a töröktől elszakad, ha a császár a magyarországi protestánsok teljes vallásszabadságát biztosítja. A császár ezt meg is igérte, de ugyanakkor a szultánnál mindent megmozdított, hogy A.-t, kiben a magyarországi elégületlenek természetes támaszukat látták, a fejedelemségből elmozdíttassa s helyébe I. Rákóczi Ferencet ültesse. A. erről Rosnyai Dávid kéme útján értesülvén, a török vezéreknél Baló László és Inczédi Péter útján pénzzel, Magyarországon pedig Teleki Mihály és Bethlen Miklós útján igéretekkel dolgozott. Törökország felől biztos volt, de Ausztria neheztelt rá, amért Tökölyt, a kurucvezért támogatta, sőt később a varsói francia követ útján Lipót ellen XIV. Lajos francia királlyal szövetségre is lépett 1677-ben, s Teleki Mihály vezérlete alatt sereget küldött Magyarországba Tököly támogatására. Tököly azonban Rákóczi özvegyére Zrinyi Ilonára vetvén szemeit (l. Zrinyi Ilona), felbontotta eljegyzését Teleki Mihály menyecske-lányával, mire a bécsi udvar érezte, hogy tért nyer a mindenható miniszternél, s Telekit és általa A.-t elvonta a magyar ügytől. Tököly és a kurucok ügye elveszvén ideát, a császár átlátta, hogy Erdélyre rövid úton ráteheti kezét s ezért három évi alkudozás után, 1687-ben hadat küldött be Erdélybe, Caraffa, az eperjesi hóhér parancsnoksága alatt (l. Absolon Dániel), ki az erdélyi hadat megvervén, a Fogarasvárába zárt fejedelmet és az erdélyi rendeket az osztrák főhatóság elismerésére kényszerítette. Erdély így végleg kikerülvén a török uralom alól, osztrák főhatóság alá került. Az ügyes közvetítő, Teleki Mihály tábornok-fővezér grófi rangot kapott a császártól. Apafinak, és kiskorú fiának, a későbbi II. Apafi Mihálynak fejedelemségét az osztrák udvar elismerte, ez azonban csak szemfényvesztés volt, mert Apafinak 1690-ben bekövetkezett halála után fiát az osztrákok csakhamar kitették a fejedelemségből és Bécsbe hurcolták. Az idősebb A. tudománykedvelő ember volt, ki nemcsak az erdélyi törvénytudományon lendített a «Compilata Constitutio» nevű törvénykönyv megiratása által, de maga is számos, különösen vallásos iratot s egy önéletrajzot («Vehiculum vitae»-t) írt, mely kéziratban van jelenleg is a marosvásárhelyi Telekikönyvtárban. A tudományoknál azonban sokkal jobban szerette a bort, melyből egy ültőhelyében egy vedernyit is elbírt, s az órákat, melyeknek szenvedélyes gyűjtője volt. Fia, II. A. Mihály 1676-ban született, még apja életeben 1681-ben fejedelemmé választották, 1690-ben pedig Teleki elnöklete alatt kormányzótanácsot rendeltek melléje. A porta az öreg Apafi halála után Tökölyt nevezte ki erdélyi fejedelemmé, ki aztán Zernyestnél az egyesült erdélyi és császári hadakat megverte; a csatatéren a fondor Teleki is ott maradt. Tökölyt azonban a badeni Lajos vezérlete alatt harcoló császári hadak kiszorították az országból, de Apafit a császár mégsem erősítette meg a fejedelemségben. Később, 1695-ben, midőn Tökölyt a török nagyvezér vasra verette, s így hitelét a magyarok előtt megrontotta, nem volt szükség az ifjabb A. bábfejedelemségének megtartására s ezért egy osztrák csapat Caprara vezénylete alatt bevonulván Erdélybe, A.-t megfosztotta fejedelemségétől s Erdélyt alkotmányától. A. aztán, mint utolsó erdélyi fejedelem, hercegi címet kapott és 10,000 frt évi kegydíjjal Bécsbe internálták, hol 1713 február 1-én meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon