Apát

(abbas), a héber atya szónak káld alakja, melyet címként adtak szerzetesek előljáróinak, de oly szerzeteseknek is, akik nem állottak ugyan valamely kolostor élén, de kiváló tiszteletnek örvendettek. Az abbas elnevezés nyugatra megy át, s helyét keleten az archimandrita cím válja fel. Az áldozári renddel bíró apátok már a VIII. század óta püspöki jogokkal is felruháztatnak, s jogot nyernek arra, hogy az alájok rendelt szerzeteseknek az alsóbb rendeket feladhassák, mely jogot a tridenti zsinat 23-ik ülésének 10. fegyelmi határozata is biztosítja. Némely apát püspöki jelvényeket is viselhet, ezek az u. n. abbates mitrati ellentétben a non mitratival. Nem minden szerzetes-rend főnöke viseli az apát nevet, hanem vannak prépostok, priorok stb., mivel azonban ezen cím régibb, azért a szerzetes apátok megelőzik a szerzetes prépostokat. A középkor folyamán azok a fejedelmek, akik befolyást gyakoroltak A.- ok választására, ily apátságokat világiaknak, vagy világi papoknak adományoztak, s ezzel alapját vetették meg a világi apátságoknak. Magyarországon is vannak szerzetes és világi apátok, még pedig valóságosak, vagy címzetesek. E megkülönböztetés eredete a mohácsi vész által okozott pusztításokra vezethető vissza, amikor is az akkori szerzetes-apátságok javait hatalmas világiak elfoglalták, vagy visszaszálltak a koronára, s jövedelmeiket a háboru költségeinek viselésére fordították. A viszonyok változásával ez elfoglalt apátságok közül némelyeket visszaadtak régi tulajdonosaiknak, másokat kegyes alapítványok és iskolák emelésére fordítottak, ismét másokat a korona számára tartottak fenn, mely ezeket jövedelmeikkel együtt az egyház és állam körül érdemeket szerzett egyházi személyeknek adományozta;ezek a valóságos vagy birtokos apátok, abbates reales. A legtöbb apátságot és azok jövedelmét azonban az azokat elfoglalók visszatartották, aminek következtében úgy, mint a szerzetes rendek eltörlésével, azoknak csak címe maradt fenn, amelyeket az apostoli király a püspök fölterjesztésére káptalanbeli, vagy lelki pásztorkodással foglalkozó, v. tudományos pályán alkalmazott papoknak adományoz. Ezeknek a valóságos apátokéval egyenlő méltóságuk van, joghatóságuk azonban nincs.

Némely apátság magánkegyurak alá tartozik; ilyen a csatári apátság, mely a gr. Erdődyek idősebb ága, a hahóti, mely a gr. Festetich család kegyurasága alá tartozik, a szt.-tamási plébániát a gr. Festetich család apátsággá emelvén, az a vasvári uradalom patronátusa alá került. Az itt említetteken kívül Magyarországon a következő valóságos apátságok vannák: A pannonhalmi szt. mártoni főapátság; a zalavári, bakonybéli, tihanyi, dömölki, zirci, szt.-gothardi, telkei, kapornaki, szt. jobi, tapolcai, peéli, pecöli, jáki, széplaki, kereszturi, vaskai és topuscai. Az apátok szerzeteik kormányzatára vannak hivatva. A XIII. század óta felavattatnak, vagy megáldatnak, még pedig vagy pápai tekintely alapján, ha exemtusok, vagy a püspök által, akinek joghatósága alá tartoznak. E felavatás egy éven belül kérendő. Magyarországon a pannonhalmi főapát bármely püspök által, a kivett apátok az esztergomi érsek által áldatnak meg, «a ki nem vett» apátok attól a püspöktől kérik megáldatásukat, akinek egyházmegyéjében vannak. A címzetes apátok kineveztetésüket tartoznak tudatni a püspökkel, akinek területén az az apátság van, melynek címét viselik. Nálunk szokás, hogy még a cimzetes apát is gyűrűt és mellkeresztet viselhet, ha megerősítették, s őt, vagy keresztjét megáldották. Régebben a karok és rendek táblájának tagjai voltak azok a világi és szerzetes apátok, akik nemesi földbirtokkal ellátott javadalmat királyi adományból bírtak. L. Főapát.

Forrás: Pallas Nagylexikon