(gör.), minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng s a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra. Az A.-ban leledzőnek közönyös az öröm, szenvedés s vágyai is eltompulnak. Megbénult idegek s elernyedt lélek állapota az A. Legtöbbször tompult ész s tompult érzékenység következése. Származhatik hosszabb-rövidebb időre az idegek túlfeszítéséből is; beállhat megerőltetett szellemi munka, nagy szenvedések, fölgerjedt lelki állapotok után. Az idiota már A.-val születik; elmebetegség következése is lehet az A. Másnemű a stoikusok A: ja. Szerintük ez a lélek legtökéletesebb állapota, melyben minden szenvedélytől, az életnek hiú, becset adó érzelmeitől megszabadul. Így az A. a lélek szabadságának lesz feltétele. Kantnak erkölcstörvénye is némileg ezt a stoikus A.- t kívánja meg.