Apatit

foszfát ásvány, még pedig foszforsavas mész vagy fluór, vagy klór tartalommal, úgy, hogy fluór-A.- t (Fca₅P₃O₁₂) vagy klór-apatitet (ClCa₅P₃O₁₂) szoktak megkülönböztetni. Oszlopos vagy táblás hatszöges rendszerbeli kristályokben, fennőve vagy bennőve; elég gyakori, de még gyakoribb szemcsés, rostos vagy földes tömegekben és akkor nem A., hanem fosz forit a neve (l. o.). Kristályai fél méter hosszúak, még mikroszkópos kicsinységűek lehetnek. Vannak színtelenek, fehérek, de gyakrabban sárgások, zöldek, kékek, vörösek; utóbbiakon dichroizmust is észlelhetni. Néha átlátszó, többnyire azonban csak áttetsző vagy egészen átlátszatlan. K.5; fs.3,16 - 3,22. Hazánkban nagyobb kristályok nem találhatók; a legszebbek a Gotthardhegységből, a Zillerthalból, a salzburgi Alpokból (Untersulzbach), Schlackenwaldból ismeretesek. Igen nagy kristályokat hoznak Arendalról, Suarumról New-York államból (Hammond) és É.-Amerika egyéb helyeiről. - A frankolit, vesédedforma apatit Devonshireből; a moroxit, szemcsés mészkőben bennőtt kékszínű apatit (Arendal, Pargas); a spárga zöld vagy borsárga színű, steatitpalában (Zillerthal, Greiner) bennőtt apatit-nak spárgakő, asparagolit a neve. Az oszteolit tömött, kívül földes, belül a litográtkőhöz hasonló apatit, melyben sem klór, sem fluór nincs. Bazaltban és doleritban képez telepet (Wetterau, Felsőpfalz) és inkább már foszforit, mint apatit. Az apatitot régebben fluoritnak, aquamarinnak, krizolitnak, turmalinnak tartották és csak 1776-ban ismerte fel Born, hogy külön ásvány, azért kapta Werner-től az apatit nevet; apataein (gör.) a. m. csalni.

Forrás: Pallas Nagylexikon