Apertio

(lat.). Mint műszó az egyházi liturgiában jelenti: 1. az orr és a fülek szimbolikus megnyitását a szt. keresztségben. A keresztelő pap nyállal megnedvesíti a hüvelykujja végét, és először a kisded füleit érintve, e szavakat mondja: efeta, vagyis: nyílj meg («epheta quod est: adaperire»), azután érinti két oldalról az orrt e szavak kíséretében: in odorem suavitatis (hogy érezd a kellemes illatot). Mintául erre az Üdvözítő eljárása szolgált, ki hasonló módon gyógyította meg a siketnémát (Márk. 7, 32) és a vakon-szülöttet (János 9, 6 s köv.). Az egész azt jelképezi, hogy a megkeresztelt lelki erői az isteni kinyilatkoztatás örömteljes

fölvételére a szt. keresztség által természetfölötti képességet nyernek. 2. A kinevezett bíborosoknál a szájnak csukása és nyitása külön konzisztóriumban történik előírt szertartások mellett. Figyelmeztetés az új bíboros számára, hogy addig ne akarjon az egyház kormányzatába bele avatkozni míg a dolgok és ügyek menetére kellőleg tájékozva nincs. A szájnyitás után kapja meg a pápától a gyűrűt és a titulust. (G. Phillips. Kirchenwelt. 6. k. 267. lapján.)

Forrás: Pallas Nagylexikon