Apofizis
(gör. «fogyás»), valamely
hengeres csont végrésze, illetőleg nyújtvány a (processus Henle szerint). Az
ilyen csontok középrészét testnek (corpus s. dyaphysis) nevezik. - A
geologiában valamely járatnak v. emeletnek a kifutója, amelyek melléküregeknek
töltelékeiként szomszéd kőzetekbe nagyon is benyomulnak. Gránit, diorit,
trachit gyakran képez apofiziseket. - A növénytanban: Cimer a fenyők tobozán. -
A. az építészetben az oszlop vagy pillértörzsnek karcsusodása. Még szűkebb
értelemben a negyed köralakú karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul
szolgál valamely egyenes oldalú, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az
oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az A. leginkább
talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|