Apofizis

(gör. «fogyás»), valamely hengeres csont végrésze, illetőleg nyújtvány a (processus Henle szerint). Az ilyen csontok középrészét testnek (corpus s. dyaphysis) nevezik. - A geologiában valamely járatnak v. emeletnek a kifutója, amelyek melléküregeknek töltelékeiként szomszéd kőzetekbe nagyon is benyomulnak. Gránit, diorit, trachit gyakran képez apofiziseket. - A növénytanban: Cimer a fenyők tobozán. - A. az építészetben az oszlop vagy pillértörzsnek karcsusodása. Még szűkebb értelemben a negyed köralakú karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul szolgál valamely egyenes oldalú, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az A. leginkább talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.

Forrás: Pallas Nagylexikon