Apollónios

Dyskolos (= mogorva), alexandriai grammatikus a Kr. u. 140. év tájáról, ki először tárgyalta rendszeresen a görög alak-és mondattannak egyes szakaszait. Ránk maradtak a pronomenről, az adverbiumokról és a kötőszókról való iratai, továbbá tana a mondatrészekről. Összes munkáinak kiadása (I. kötet Lipcse 1878) Schneider és Uhligtól megjelenőben.

A. Pergaios, görög matematikus, szül. Pergaeben Pamfiliában Ptolemaios Euergetés uralkodásának idejében (247-221 Kr. e.). Alexandriában tanult és Ptolemaios Philopatór idejében (221 -205) irta műveit. Főművéből, «a kupszeletek nyolc könyve» címűből csak az első négy könyv van meg eredeti görög nyelven, a következő három arab fordításban, az utolsó teljesen hiányzik. Halley a Pappos műveiben található lemmákból e hiányzó könyvet lehetőleg visszaállította. Görög kiadást latin fordítással Heiberg rendezett sajtó alá (Lipcse 1891). Legtöbb más művének csak a címét ismerjük.

A. Rhodios (a Roduson tartózkodott), jeles eposz költője az alexandriai korszaknak. Született Alexandriában, mások szerint Naukratisban körülbelül Kr. e. 280-ban. Megh. 200 körül. Mint Kallimachosnak tanítványa tisztán költő- és tudósfoglalkozásnak élt. Eposzának, az «Argonauták meneté»-nek (4. könyvben) költői becse fölött mesterével összeveszvén, Alexandriából Rodusra költözött, melynek polgárai vendégszeretően fogadták. Itt újból átdolgozta művét, mely ránk eme második alakjában, jutott. (Kiadta Merkel Lipcsében 1854-ben.) Áradozva és erőltetett pátósszal énekli meg benne az argonauták utját, rendszerint sivár képzelemmel, anélkül, hogy alakjainak jellemzésére, az egy Médeiáé kivételével, költői erőt fordítana. De iparkodott kora esztétikai követelményeinek megfelelőleg mitologiai tudákosságának egész terhével megtömni s nyelvében a Homéros költeményeinek külsőségeit utánozni. Műve az ókorban tetszett, sokan magyarázták (a scholionokat hozzá kiadta Keil a Merkel-féle kiadásban), Varro Atacinus és Valérius Flaccus római költők szabadon latin nyelvre is átültették.

A. Tianából, egy kappadokiai görög gyarmatvárosból. Pythagoras követője, ki a pogányság végharcában a kereszténység ellen prófétai hévvel harcolt: Halála után majdnem isteni tiszteletben részesítették szülővárosában templomot építettek tiszteletére. Életéről nagyon kevés biztosat tudunk, mert Flavius Philostratos életrajza, mely körülbelül 120 évvel halála után iratott, Julia Domna császárnő, Septimius Severus nejének parancsára, nem egyéb regénynél az új pythagorási eszmény dicsőítésére, szemben a keresztény életfölfogással és Krisztussal. Némi valószínűségre tarthatnak számot a következő adatok: Szegény családból született, Augustus uralkodása alatt, az I. sz. Kr. e. 14 éves korában Tarsusba ment tanulni, amikor megismerkedett Pythagoras filozofiájával, akit követendő példaképnek tekintett. A legszigorúbb életmódot követte, tartózkodott minden állati eledeltől, a bortól, a földön hált, mezítláb járt, nem vágatta a haját s vászonruhát viselt. Öt éven át a beszédtől is tartózkodott. Nagy utazásokat tett, Babilonban négy évig maradt, Indiában is járt, majd Etiópiában, Egyiptomban, Görög- és Olaszországban. Haláláról nem tudni semmit. Nézeteiről is kevés biztosat mondhatunk. Egyik művéből, az áldozatokról nehány töredék maradt reánk, melyben az Egy istent megkülönbözteti a többi istenektől; amannak nem kell áldozatokat hozni, még megnevezni sem illik, csak az ésszel fölfogni. L Chassang, A. d. T. (Paris 1862).

A. Trallesből, görög szobrász Kr. e. a második században. Tauriskos nevű testvérével készítette azt a szoborcsoportot, melyet a Farnézi bika néven neveznek (l. Dirké) s a nápolyi múzeumban őriznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Dirké