Apor

(altorjai), grófi, bárói és nemesi család, mely Erdélyben virágzott. Eredetét a hitelében tönkre tett székely krónika visszaviszi Opourig a székelyek rabonbánjáig, ki Bálványos-várat építtette az ősi pogányvallás tiszteletének föntartására a Székelyföldön. Magyarországban már 1220-ban találkozunk az Opor névvel, a Szent-földre menő II. András kiséretében; 1283-ban már Erdélynek is volt egy Apor (Opour) nevű vajdája s állítólag az a László erdélyi vajda is, aki Ottó királytól 1307-ben a koronát elvette s őt magát elzáratta, szintén Apor családbeli volt.

Azt az Apor Balázst is, aki 1311-ben tett végrendeletet s kit azután a Nyulak szigetén temettek el, szintén az ő testvérének mondják némelyek. Apor István a Kézdiszék követe volt az agyagfalvi gyűlésen1506-ban. A család egyik ivadéka, Adrás oda hagyta bálványosi sasfészkét s lejött Torjára lakni. Andrásnak nejétől Lázár Borbálától tíz gyermeke volt. Ezek közül való: Lázár, Kézdiszék alkirálybírája, kit 1661-ben Kemény János fogságba vetett. Testvére István 1666-ban alcsiki alkirálybíró volt, utóbb Csík-Gyergyó- és Kászonszék főkirály-bírája, főkormányszéki tanácsos, kincstárnok és hadvezér Erdély leggazdagabb embere I. Apafi Mihály idejében. Végrendeletében csupán jótékony célokra 120,000 frtot (mai pénzünk szerint majdnem egy millió frtot) hagyott. Az Apor-család legnevezetesebb tagja volt István testvéröccsének Jánosnak fia: Apor Péter (l. o.) az iró. Péter fiától, Lászlótól származott A. István, tordai főispán és kincstárnok (megh. 1794); ennek fia, Lázár itélőmester, belső titkos tanácsos. Fiai közül A. Károly 1848 előtt kir. Tábl. Ülnök, utóbb kir. Kamarás és a marosvásárhelyi kir. Tábla elnöke.

Forrás: Pallas Nagylexikon