Apor
(altorjai), grófi, bárói és
nemesi család, mely Erdélyben virágzott. Eredetét a hitelében tönkre tett
székely krónika visszaviszi Opourig a székelyek rabonbánjáig, ki
Bálványos-várat építtette az ősi pogányvallás tiszteletének föntartására a
Székelyföldön. Magyarországban már 1220-ban találkozunk az Opor névvel, a
Szent-földre menő II. András kiséretében; 1283-ban már Erdélynek is volt egy Apor
(Opour) nevű vajdája s állítólag az a László erdélyi vajda is, aki Ottó
királytól 1307-ben a koronát elvette s őt magát elzáratta, szintén Apor
családbeli volt.
Azt az Apor
Balázst is, aki 1311-ben tett végrendeletet s kit azután a Nyulak szigetén
temettek el, szintén az ő testvérének mondják némelyek. Apor István a Kézdiszék
követe volt az agyagfalvi gyűlésen1506-ban. A család egyik ivadéka, Adrás oda
hagyta bálványosi sasfészkét s lejött Torjára lakni. Andrásnak nejétől Lázár
Borbálától tíz gyermeke volt. Ezek közül való: Lázár, Kézdiszék alkirálybírája,
kit 1661-ben Kemény János fogságba vetett. Testvére István 1666-ban alcsiki
alkirálybíró volt, utóbb Csík-Gyergyó- és Kászonszék főkirály-bírája,
főkormányszéki tanácsos, kincstárnok és hadvezér Erdély leggazdagabb embere I.
Apafi Mihály idejében. Végrendeletében csupán jótékony célokra 120,000 frtot
(mai pénzünk szerint majdnem egy millió frtot) hagyott. Az Apor-család
legnevezetesebb tagja volt István testvéröccsének Jánosnak fia: Apor Péter (l.
o.) az iró. Péter fiától, Lászlótól származott A. István, tordai főispán
és kincstárnok (megh. 1794); ennek fia, Lázár itélőmester, belső titkos
tanácsos. Fiai közül A. Károly 1848 előtt kir. Tábl. Ülnök, utóbb kir. Kamarás
és a marosvásárhelyi kir. Tábla elnöke.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|